Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sz. Farkas Márta: Magyar zongoragyár a XIX. században (Beregszászy Lajos útja Békéstől a világhírig)

Zongorajelzct 1855 után jelezzék nevét „System-Beregszászy" bejegyzéssel. A bécsi kiállításon mind Bösendorfer és Ehrsbar, mind pedig Beregszászy bemutatott egy-egy új típusú hangszert. Találmányáért a magyar zongorakészítő díszokmányt kapott. Ennek megítélését azonban éles hangú sajtóvita előzte meg. „Dr. Hanslick az aug. 3-i Neue Freie Presse-ben elvitatta hazánkfiától a találmányt, s azt Ehrbarnak tulajdonította, nem is leplezett perfidiával azt állítván, hogy ő annak eszméjét Ehrbartól vette, s csak hamarabb létesítette. Holott tanúk vannak rá, hogy midőn Beregszászy az eszmét először közölte Ehrbarral, az 100 aranyba fogadott vele, hogy azt gyakorlatilag nem képes megvalósítani. S midőn mégis megvalósítá, nem hogy lerótta volna a fogadást, hanem még dr. Hanslick által el is vitatta tőle. .. .Végre Beregszászy az említett szerződés világos pontjait tette közzé, mire a találmánya ellen szőtt kamarilla hálója szétoszlott s többé nem lehetett aztán még dr. Hanslicknak sem a világot félrevezetni, s Beregszászy találmányának becsülete és dicsősége fényes elégtételt nyert..." Az utolsó világkiállítás, amelyen Beregszászy még részt vett, 1878-ban zajlott le Párizsban. Az előzmények után talán érthető, hogy a korábbiaknál csekélyebb lelkesedéssel készült erre az eseményre - talán megszerzett hírneve sem igényelt további erősítést, világkiállítási elimerést. A kiállításra mégis jelentkezett két zongorával - nem annyira saját elhatározásából mint inkább a Kereskedelemügyi Minisztérium közvetlen felszólítására. Hogy részvételét biztosítsák, a minisztérium ugyanakkor Liszt Ferencet felkérte arra, hogy a magyar hangszerkiállítók érdekeit képviselje a zsűriben. Liszt a felkérésnek eleget tett ugyan, feladatát mégsem tudta teljesíteni, s a magyar kiállítókat - a bécsiekkel együtt - a már említett dr. Hanslick képviselte. Érthető, hogy így Beregszászy nagy költséggel és fáradsággal Párizsba szállított hangszereit „versenyen kívül" jelentette be, s így eleve lemondott mindeféle hivatalos elismerésről, kitüntetésről vagy díjazásról. Az utolsó világkiállításról a magyar zongorakészítő - a szakmai körökben sikert aratva ugyan - mégis csalódottan és keserűséggel tért haza. Talán ez is motiválhatta Beregszászy váratlan elhatározását: 1878-ban falragaszokon és röpiratban hírül adta, hogy zongoragyárát bezárta. Ez a döntés mind a korabeli szokások, mind pedig a műhely helyzetének ismeretében igen meglepőnek hat. Ekkor ugyanis általában egy-egy műhely, egy-egy gyár vagy a tulajdonos halála, vagy csődbekerülése esetén szűnt meg. Beregszászy viszont jó anyagi helyeztben elismerten és megbecsülten hagyta abba a zongoragyártást. 127