Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)
1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Károly: Emlékeim Sinka Istvánról
Deák Ferenc emlékbeszédét tartja Sinka István háza előtt, Vésztőn Lehet, hogy ekkor volt Sinka utoljára Bélmegyeren. F. Szőke Gyuri a megmondhatója, aki 1951 májusában már Kunmadarasról keltezte levelét, amelyikben arról számolt be, hogy nagy számadások és töprengések után határozta el magát arra, hogy kubikos lesz. A tsz-szervezés első időszakában a Sinkának juttatott földet is betagosították. Akikkel Bélmegyeren közvetlenebb kapcsolatban volt, azok szétszóródtunk. Nem volt tehát tovább miért mennie Bélmegyerre. 1951 telén együtt voltam vele a Pest melletti Mogyoródon Kuruc János lakodalmán. Ez a Kuruc János, gondolom, az ma is, tiszta fejű, irodalombarát fiatal paraszt volt. Ismerte és nagyon szerette a népi írókat. Sinkától tudom, hogy nagyon sokszor ajtót nyitott rájuk egy-egy kosár friss gyümölccsel, zöldséggel. Úgy emlékszem, 1953 tavaszán egyik munkatársammal: Miklósvári Sándorral kerestük fel Sinkát, Attila krt. 6-10 sz. alatti lakásán. Szomorú volt. Panaszkodott. Zsörtölődött. Az elszigetelten magára hagyott Sinka ebben az időben a segítő szándékkal közeledőkben is az ellenséget látta. Elmondta, hogy nemrégiben járt nála Szabó Pál. Arra próbálta rábeszélni, hogy írjon egy mai, paraszti témájú novellát, ami magja lehet egy film forgatókönyvének. Ennek ellenében komoly anyagi támogatást helyezett kilátásba. De összehajtottak, megmarták egymást. A hozzá legközelebb álló Szabó Pált szinte kiutasította. 119