Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Károly: Emlékeim Sinka Istvánról

A felszabadulás utáni első könyvnapot 1945 júliusában tartották. A Püskiék sátrában mindig volt néhány író, akik dedikálták könyveiket. Sinka is ott volt. Mint bélmegyeri lakost, cl is hívott a Rákóczi tér melletti, Vásár utcai lakásukra, egy kis beszélgetésre. Lelkemre kötötte, hogyha Pesten járok, ne kerüljem el házukat, mindig szívesen látnak. Röviddel a felszabadulás után mozgalmat indítottunk Bélmegyer önálló községgé alakításáért. Biz ez nem ment valami könnyen. Népes küldöttségek élén gyakran kellett utazgatni Budapestre, legtöbbször a vonat tetején, de az is szerencsének számított, ha valamelyik tehervonati szerelvény ütközőjén jutott hely. Ebben az időben a fővárosban talán mindenki éhezett. Falun élelemben viszonylag bőség volt. Pesti utainkra mindig jól feltarisznyázva mentünk, hogy a magunkkal vitt élelemből jusson vendéglátóinknak, barátainknak is. Én rendszerint a Szentkirályi utcai Tanítók Házában szálltam meg, de Sinka Istvánékat a Vásár utcai otthonukban mindig felkerestük. Dolgunk végeztével, szabad időnk nagy részét náluk töltöttük. Szívesen és örömmel fogadott mindig bennünket. A mi bélmegyeri küldöttségünkben képviselve volt a koalíciós pártok mindegyike. Éjszakákba nyúló vitákat csaptunk a pártokról, népünk eljövendő életéről. Sinka nem volt elkötelezve semmilyen irányban. A viták során a kívülálló tárgyilagosságával mondott véleményt és tartott tükröt elénk, akik jószándékúan hiszékenyek, s a vállalt irányban egy kicsit mindig elfogultak voltunk. Ma is elevenen él az emlékezetemben ezeknek a szenvedélyes vitáknak az emléke. Sinka jól ismerte az egyes pártok programját, a koalíciós pártok exponenseit, s mivel mindig perszonifikált, mindent személyhez kötött, az akkori közélet vezetőiről teljes őszinteséggel mondta meg a maga véleményét. ítéleteire nem voltjellemző a tekintélytisztelet. A Sinkáról írt kritikák gyakran szóvá teszik, hogy írásaiban felvetette ugyan a paraszti élet súlyos kérdéseit, de világnézeti távlat híján megrekedt az ösztönös tiltakozásnál, az anarchikus lázadozásnál, hogy nem látta a társadalmi összefüggéseket, nem volt politikai látóköre, műveltsége. Ez lehetséges. Ezekből a vitákból én mégis úgy emlékszem rá, mint aki nagyon is jól ismerte a filozófiai irányzatokat. Nemcsak a bibliát ismerte papokat megszégyenítő tájékozottsággal, hanem imponálóan sokat tudott a görög filozófiai irányzatokról is. Ismerte Bacon, Spinoza, Leibniz, Locke, Kant, Fichte, Hegel, Marx, Nietzsche munkásságát. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy hol és mikor ismerkedett meg ezeknek a gondolkodóknak a tanaival ? így felelt: „Ja, tesvír, huszonöt év alatt az én szűröm ujjában sok könyv megfordult ám!" Annak az okát, hogy Sinka haláláig nem lépett rá a megközelítően helyes útra, úgy érzem nem abban kell keresnünk, hogy öntudat és műveltség hiányában ezt az utat nem ismerte fel. A túlzottan érzékeny Sinka Istvánt a hosszú mellőzés és kirekesztettség tette dacos félrehúzódóvá, makacs, mindenkivel szembenállóvá. A Vásár utcai lakáson lefolytatott viták során nézeteinkkel sokszor kerültünk egymással szembe. Ma is lehetne vitázni akkori nézeteiről, de szándékáról soha, mert azt mindig a népének jövőjéért való aggódás jellemezte. Egyik alkalommal ezt mondta: - Tudjátok, én ilyen vagyok. Tudok névtelenül, panasz nélkül élni. Elviselek és eltűrök sok mindent. De örök tagadója vagyok és leszek mindenkor annak, ami bármikor is, bárhol is létében veszélyezteti népünk jövőjét. A sok küldöttségjárás eredményeként 1946 februárjában a Belügyminisztérium Bélmegyert önálló községgé nyilvánította. A 300 év után újra önálló községgé alakult Bélmegyer nemzeti bizottsági elnökeként javasoltam, hogy Sinka Istvánt, a hajdan volt kárászmegyeri uradalmi juhászt, mint jogos földigénylőt, juttassuk földhöz. Javaslatomat a Nemzeti Bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták. Sinka részére Haládban ki is mértük az 5 kat. h. földet. Döntésünkről Sinka Istvánt jegyzőkönyvi kivonattal, birtoklevéllel értesítettük. Erre az értesítésre válaszolt Sinka a következő levéllel: 113