Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Mauthner Anna brácsaművész

IATCMTÓMN Mauthner Anna brácsaművész SÁRHELYI JENŐ Amíg a Jókai Színház átalakítása folyt, a filharmóniai koncerteket a Balassi Művelődési Házban tartottuk. Egyik koncertünkön a Tátrai Vilmos vezette Magyar Kamarazenekar lépett föl. Tagjai között ismerősként Mauthner Anna brácsaművésznőt üdvözölhettük, kivel egyidőben tanultunk a Zeneakadémián. Kiderült, hogy Szarvas szülötte. - Milyen zenei lehetőségek, adottságok voltak gyermekkorában annak, aki Szarvason élt és zenét akart tanulni? - Korán megnyilatkozott bennem a zene iránti ösztönös vonzódás és már 8 éves koromban szorgalmas hegedűs voltam. Mint a zenei közgondolkodásra jellemzőt megemlíthetem rokonságomálláspontját, mely szerint egy lánynak inkább a kalapos mesterséget kell kitanulnia, mint zenével, hegedüléssel foglalkoznia. A helyi zenei lehetőségek maximuma akkor egy-egy amatőr szimfonikus zenekari hangverseny volt. Emlékszem még Piroska nénire, aki zongorát tanított. A helybeli erkölcsi elismerés legmagasabb fokát az jelentette, hogy bemutattak Bolzáéknak, akiknek egyik előde, az azóta híressé vált szarvasi arborétumnak - Pepi kertnek - volt kialakítója. Tanulmányaimat csakhamar Budapesten folytattam. Tanáraim voltak Országh Tivadar, Bisztriczky Tibor és Temesváry János. Valamennyien a Postás Zeneiskola tanárai. Elég jól haladhattam, ha 3 évi tanulás után felvettek a Zeneakadémiára. Ámde közbejött a második világháború, mely egy időre kizökkentett a tanulásból. Mégis sikerült művészdiplomát szereznem Rómában, ahol Mario Corti professzornál fejeztem be hegedűtanulmányaimat. - Itthon nagy szervezeti átalakulás ment végbe. Hogyan sikerült rátalálni a tovább vivő útra? - Abban az időben a mai Állami Hangversenyzenekar elődje a Székesfővárosi Zenekar működött. Eimek lettem tagja. Itt igen sokat tanultam a kollégáktól és az olyan vendégkarmester egyéniségektől, mint Erich Kleiber és Otto Klemperer. A zenekarban meghirdetett szólistapályázaton ugrottam ki. Ez lett művészi pályafutásom új lehetőségeinek forrása. A hegedülésről áttértem a brácsára és első ízben Händel brácsaversenyét adtam elő. Ezt mindaddig játszottam, míg repertoárom újabb művekkel bővült. Közben tagja lettem a Tátrai Vonósnégyesnek, majd a Magyar Kamarazenekarnak, ahol állandó szólistaként működtem. Egyre bővülő repertoáromból megemlíthetem J. Chr. Bach brácsaversenyét, Kari Stamitz F-dúr versenyét, Telemann brácsaversenyét. Nem hallgathatom el Mozart Simfonia Conccrtantc című művét - KV. 364 a hegedűre és brácsára írottat, melyet Tátrai Vilmossal volt szerencsém többször előadni itthon és külföldön egyaránt. - Művésznő nevét még más kamarazenei társulásban is láthattuk. Miként volt lehetséges ezt létrehozni? - Az Állami Hangversenyzenekar lehetőségein belül egy triót hoztunk létre, melynek Molnár 109