Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Irányi Dezső: Úttörő jellegű néprajzi gyűjtés Békés megyében 1945-1947-ben

Úttörő jellegű néprajzi gyűjtés Békés megyében 1945-1947-ben IRÁNYI DEZSŐ Ha valaki a Magyar Néprajzi Múzeum ma már gazdag és szép gyűjteményeiben böngészget, az 1945 utáni évekből nem igen találhat sok gyűjtött anyagot, és ez érthető. A felszabadulás utáni közvetlen időszak nem kedvezett a néprajzi gyűjtésnek. Bizonyára feltűnhet az Etnológiai Adattár egy kartoték fiókjának tartalma, ahol az egykori irattáros gondos kezeírásával mintegy harminc cédula utal - EA 0093-0118 számok alatt - a békéscsabai diákok (akkor még: kereskedelmi középiskola diákkörének) gyűjteményére. Igen egyszerű iskolai fiizetkéket, de határozott kérdésekre adott pontos válaszokat és azokhoz kapcsolt összesítést, tanulmányt jeleznek a kartotékok. Az 1945-47 évek diákgyűjtéseiből valók ezek, beiktatásuk 1948-as keltezésű. Közös tárgyuk „A baromfitartás népi szokásai és hiedelmei Békés megyében..." Szűk tárgykör, a téma legkevésbé sem tartozik az életfontosságúak közé. S e kezdeti, szerény részterületre korlátozódó anyag ma, 30 év országossá terebélyesedett honismereti mozgalma, tonnákra rúgó gyűjteményei után nem sok. A kor, a körülmények talán fontosabbak, mint maga a tényanyag. (Maguk a gyűjtők, a rendező, sosem tartottak igényt e gyűjtésükért különös becsülésre. Adott időben, határozott célok vezették őket, meggyőződésük lévén, hogy hangyamunkával kavicsokat raknak egy nép kultúrájának talán elveszendő, színes mozaikkepéhez.) De a célok túlterjedtek egyetlen, korlátozott tárgykörön: a tárgyi és szellemi néprajz több, öszszehasonlításra alkalmas területéről kívántunk anyagot gyűjteni, hogy ezek alapján az együtt élő nemzetiségek szokásainak, életének párhuzamosságát mérhessük, de vázolhassuk kapcsolataikat, kultúrájuk egymásra gyakorolt hatását, terjedésének lépéseit, jellemzőit. A gyűjtés tudatos volt, átfogóbb terv részlete. Végső soron egy egyetemes, nemzetiségeinken át népeket összefogó gondolat álmait ápolgattuk... Békés megye, a „Köröstáj", a „Viharsarok" - mint tarka nemzetiségi táj - e célokra különösen alkalmasnak kínálkozott. (Falumat - Mezőberényt - pedig gyerekkorom óta magam is úgy emlegettem, tanári szakmunkámban is így idéztem: „a három nemzetiség - magyar, szlovák, német - békés otthona, kicsiben megvalósult boldog Dunavölgye"... Az is volt, legalábbis Hitler megjelenése előtt. De románok, délszlávok is éltek a megyében.) Álmok vezették diákjaimat, velem együtt, konkrét tevékenységünkkel összeforrottan: romtakarítás, szertárfejlesztés, szemléltető anyag készítése, kis eszközök, apró „találmányok", kísérletek, kutatások, forrásfeldolgozások, másféle gyűjtések mellett. Az előzményekre röviden kell utalnom. Pályám békéscsabai álllomása előtti időkben - 1930-44 között - főleg szociográfiai célkitűzésekkel kutattam már a Köröstájon kívül a csongrádi tanyavilágban, a Székelyföldön (főleg Háromszékben és a Kászonyi medencében), Somogyban és a Marcal-völgyben (itt 20 faluban). De jegyezgettem már kora gyerekkoromban az Ardennek vidékén (Belgium), egyetemistaként a pesti Valéria nyomortelepen, katonaként ukrán falvakban. 463