Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Irányi Dezső: Úttörő jellegű néprajzi gyűjtés Békés megyében 1945-1947-ben

Úttörő jellegű néprajzi gyűjtés Békés megyében 1945-1947-ben IRÁNYI DEZSŐ Ha valaki a Magyar Néprajzi Múzeum ma már gazdag és szép gyűjteményeiben böngészget, az 1945 utáni évekből nem igen találhat sok gyűjtött anyagot, és ez érthető. A felszabadulás utáni közvetlen időszak nem kedvezett a néprajzi gyűjtésnek. Bizonyára feltűnhet az Etnológiai Adattár egy kartoték fiókjának tartalma, ahol az egykori irattáros gondos kezeírásával mintegy harminc cédula utal - EA 0093-0118 számok alatt - a békéscsabai diákok (akkor még: kereskedelmi középiskola diákkörének) gyűjteményére. Igen egyszerű iskolai fiizetkéket, de határozott kérdésekre adott pontos válaszokat és azokhoz kap­csolt összesítést, tanulmányt jeleznek a kartotékok. Az 1945-47 évek diákgyűjtéseiből valók ezek, beiktatásuk 1948-as keltezésű. Közös tárgyuk „A baromfitartás népi szokásai és hiedelmei Békés megyében..." Szűk tárgykör, a téma legkevésbé sem tartozik az életfontosságúak közé. S e kezdeti, szerény részterületre korlátozódó anyag ma, 30 év országossá terebélyesedett honismereti mozgalma, tonnákra rúgó gyűjteményei után nem sok. A kor, a körülmények talán fontosabbak, mint maga a tényanyag. (Maguk a gyűjtők, a ren­dező, sosem tartottak igényt e gyűjtésükért különös becsülésre. Adott időben, határozott célok vezették őket, meggyőződésük lévén, hogy hangyamunkával kavicsokat raknak egy nép kul­túrájának talán elveszendő, színes mozaikkepéhez.) De a célok túlterjedtek egyetlen, korlátozott tárgykörön: a tárgyi és szellemi néprajz több, ösz­szehasonlításra alkalmas területéről kívántunk anyagot gyűjteni, hogy ezek alapján az együtt élő nemzetiségek szokásainak, életének párhuzamosságát mérhessük, de vázolhassuk kapcsolataikat, kul­túrájuk egymásra gyakorolt hatását, terjedésének lépéseit, jellemzőit. A gyűjtés tudatos volt, átfogóbb terv részlete. Végső soron egy egyetemes, nemzetiségeinken át népeket összefogó gondolat álmait ápolgattuk... Békés megye, a „Köröstáj", a „Viharsarok" - mint tarka nemzeti­ségi táj - e célokra különösen alkalmasnak kínálkozott. (Falumat - Mezőberényt - pedig gyerekko­rom óta magam is úgy emlegettem, tanári szakmunkámban is így idéztem: „a három nemzeti­ség - magyar, szlovák, német - békés otthona, kicsiben megvalósult boldog Dunavölgye"... Az is volt, legalábbis Hitler megjelenése előtt. De románok, délszlávok is éltek a megyében.) Álmok vezették diákjaimat, velem együtt, konkrét tevékenységünkkel összeforrottan: rom­takarítás, szertárfejlesztés, szemléltető anyag készítése, kis eszközök, apró „találmányok", kísér­letek, kutatások, forrásfeldolgozások, másféle gyűjtések mellett. Az előzményekre röviden kell utalnom. Pályám békéscsabai álllomása előtti időkben - 1930-44 között - főleg szociográfiai célkitű­zésekkel kutattam már a Köröstájon kívül a csongrádi tanyavilágban, a Székelyföldön (főleg Háromszékben és a Kászonyi medencében), Somogyban és a Marcal-völgyben (itt 20 faluban). De jegyezgettem már kora gyerekkoromban az Ardennek vidékén (Belgium), egyetemistaként a pesti Valéria nyomortelepen, katonaként ukrán falvakban. 463

Next

/
Thumbnails
Contents