Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mann Miklós: Trefort Ágoston pályafutásának Békés megyei korszaka (1849-1872)

kölcsi eredményei vannak, hiszen kötelességét teljesítve, „nem engedett semmit az ország jogaiból." Dicséri Deák Ferencet, „nagy polgárunk"-nak nevezi, ki az országgyűlés „egész szellemi munkáját vitte". Ezután az országgyűlés után követendő politikával foglalkozva, azon véleményének ad hangot, hogy követni kell az országgyűlés példáját, „amely az ország jogaiból mit sem engedve, a törvényekhez szigorúan ragaszkodva, az erőszaknak nem szegült ellen"; ezért az egyszerű polgárok, a megyei bizottmány vagy községi képviselőtestületek tagjai is ragaszkodjanak szigorúan „törvényeinkhez . . . különösen az 1848-iki törvényhez mert" csak azok alapján lehet Magyarország nagy, szabad és gazdag .. . Végül biztatja választóit: „ne csüggedjünk, legyünk erélyesek és józanok, a magyar ügy rövid idő múlva kivívja diadalát." Békés megye bizottmányi ülésében, 1861. október 21-én tartott beszámoló beszédében is a felirati politika helyességét taglalja, s Deák állásfoglalásának megfelelően hangsúlyozza, hogy „nincs okunk a jövő fölött kétségbeesni; az idő a jognak és a szabadságnak kedvező . . ."

2

e A provizórium korszakában az Akadémia működése még szabadabb lett, s ezt a lehetőséget Trefort is felhasználja kiváló nyugat-európai írók, államférfiak - akik az Akadémia kültagjai, s a liberalizmus jelentős ideológusai is voltak fölötti emlékbeszédek tartására. Beszédei tükrözik nézeteinek módosulását; szemlélete már több konzervatív vonást mutat, s a szabadság és a polgári jogok iránt érzett tisztelete mindinkább az uralkodó osztályok jogainak őrzésére irányul.-' * Az 1860-as évek elején kezdődnek azok a gondok, amelyek évekre megkeserítik Trefort életét, s bizonyos fokig megmagyarázzák a következő évek vasúti tervezgetéseit; megszabják, meghatározzák Trefort Ágoston életútját. Veje, Szalay Imre írja visszaemlékezéseiben,

2

8 hogy Trefort a csabacsüdi gazdaság jövedelmezőségében bízott, de az adóssággal megterhelt birtok nem váltotta be a reményeket. 1860-ban még öröm éri: megszületik hatodik gyermekük, Mariska. De ezután hamarosan következnek a gondokkal, betegséggel, gyásszal teli esztendők. 1861 júliusában Trefort öccse, István öngyilkos lesz.

2

9 Trefortné Rosty Ilona az egész évtized alatt - 1870-ben bekövetkező haláláig - betegeskedik; a hat gyermek nevelése, s a száraz, ínséges esztendők a család fenntartójára olyan terheket róttak, hogy kénytelen kölcsönöket felvenni, s ezáltal olyan anyagi zavarokba sodródni, amelyekből élete végig képtelen szabadulni. 1862 nyarán a kivételesen rossz termés megszakította az előző évek szinte korlátlannak tűnő fellendülését. A következő - 1863-as - év pedig az egyik legaszályosabb, legterméketlenebb év volt az Alföld történetében. A legelők kiégtek, az állatok pusztultak.

3

0 Trefort maga így nyilatkozik az 1863. évről: „A tavalyi ínség nagyon megnyomorított; absolute semmi jövedelem egy hosszú éven keresztül. . ."

3

1 1864-ben már szép búzatermése van, de az árak mellett jövedelme nem elegendő „két évnek a szükségeit fedezni, pedig a múlt évi ínség okozta tartozásokat le kell róvni." Ezért pénzre van szüksége, tehát kölcsönt vesz fel a gyulai takarékpénztárban. Anyagi helyzete azonban egyre romlik, bonyolódik; a felvett kölcsönöket nem képes visszafizetni, s így kénytelen lesz a csabacsüdi birtok nagy részét eladni.

3

2 85