Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

Oláh József: Az akasztó-vésztői uradalmak gazdálkodása a XIX-XX. század fordulóján Budapest, 1975. 283. p. Akadémiai Kiadó (Agrártörténeti Tanulmányok I.) SZABÓ FERENC Hazánk gazdasági eletének hosszú százado­kon át a mezőgazdaság volt az alapvető, meg­határozó szektora. Múltunk tudományos megismerésének így fundamentális feltétele az agrárviszonyok, a mindenkori birtok­struktúra, a termelési szerkezet és színvonal, a mezei gazdálkodást befolyásoló fogyasztási és értékesítési helyzet korszerű feltárása. Mindezekkel egyem angú vizsgálatot kíván a mezőgazdaságból élő népesség összetételé­nek, munkájának, életmódjának, bérezésének pontos és a sokféle árnyalatot hűségesen tük­röző rajza. A gazdaságtörténet a magyar históriai iro­dalomban a marxista szemlélet és módszer általános elfogadása és alkalmazása előtt másod-harmadrangú szerepet kapott. Néhány eléggé elszigetelt - és leginkább a középkort érintő - agrártörténeti vizsgálódást nem szá­mítva, voltaképpen az 1930-1938 között Domanovszky Sándor szerkesztésében megje­lent „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" című sorozat 14 kötete, a har­mincas évek végétől pedig Szabó István és mások munkássága kezdte meg mezőgazdasá­gunk, agrárviszonyaink múltjának tudomá­nyos feltárását, a fennmaradt eredeti forrá­sokra támaszkodva. Szabó István az európai látókörű szintézis igényével, Domanovszky és tanítványai inkább a minél gazdagabb ere­deti adatpublikálás szándékától vezettetve nyúltak a különböző agrártörténeti témák­hoz, amikor igen értékes uradalomtörténeti munkákat tettek közzé. A felszabadulás után, az új magyar történet­írás megerősödésével, egyre inkább előtérbe került a tőkés korszak, s azon belül a kapitali­zálódó nagybirtokok gazdálkodásának, a feu­dális maradványoknak a behatóbb, tüzetesebb megismertetése. A tőkés agrárfejlődés sokféle ellentmondással teli folyamatának vizsgálatá­tól történészeink a társadalmi változások okai­ra, a magyar vidék politikai arculatára, a pa­rasztság egyes rétegeinek osztályharcos törek­véseire vonatkozó és alapvető magyarázatokat vártak. A kutatók egész sora foglalkozott és foglalkozik ma is az 1849 utáni uradalmak egyenkénti elemzésével, s egyre többen a pa­raszti gazdálkodás különböző problémáival. A nagybirtokokról írt feldolgozások közül különösen kiemelkedik Szabad György mon­nográfiája a tatai és a gesztesi Eszterházy uradalomról, újabban pedig Für Lajos kötete a csákvári uradalomról. Az eddig napvilágot látott gazdálkodás­tól téneti munkák során végigtekintve eléggé szembetűnő, hogy azok nagy többsége a du­nántúli vagy észak-magyarországi nagybirto­kokkal és parasztgazdaságokkal foglalkozik. Az alföldi tőkés uradalmakról - kivéve Hanzó Lajosnak a Károlyiakról írt dolgozatát ­kisebb közléseken kívül semmit sem olvas­hattunk. A paraszti birtokstruktúra és gazdál­kodás kérdései viszont az Alföldön is több vonatkozásban bonckés alá kerültek. A mi vidékünkön elsősorban szintén Hanzó Lajos eredményeire kell utalnunk. Az ő publiká­cióit követően az orosházi, mezőberényi, vésztői monográfiák, az 1970-ben kiadott békéscsabai tanulmánykötet történeti és nép­rajzi fejezetei, nemkülönben Nagy Gyulának a vásárhelyi puszta hagyományos földművelé­634

Next

/
Thumbnails
Contents