Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

olvassuk...« »1899. dec. 31-i sz.-ban az „Előfizetési felhívásban"...«Rövidebben: »közlik: „A lap..."» „1936. jún. i-i Szerkesztői üzenetekben..." „Az 1899. dec. 31-i Előfizetési felhívásban..." Az utolsó példa már nyelvhelyességi észrevétel is: a névelőt viszont nem lehet megtakarítani. Aminthogy egy ilyen szép köntösű kiadványban érdemes ügyelni a nyelvi szépségre is. Kerüljük pl. a -nál, -nél minden más ragot kiszorító, egyeduralkodó használatát. A Bevezetésben: lelőhelyeinek felkutatásánál (helyesen: felkutatásakor); tételek feldolgozásánál (feldolgozásakor, feldolgozása során, feldolgozásában); megszűnt lapoknál (lapok tételeiben), elrendezésnél (elrendezéskor);első címnél (címben, cím alatt); a bibliográfia összeállításánál (összeállításakor); a mutatók szerkesztésénél (szerkesztésekor, szerkesztésében). Különösen csúnya az ilyenfajta, nagyon gyakori használat: Keménynél, Wiinschernél stb. (28. p.). Kerüljük a divatos egyfajta jelzőt bizonyos, egy bizonyos fajta helyett (5. p.). Kerüljük az évszámnak ilyen alakját: 1957-es (helyesen: 1957. évi vagy 1957-i) (61. p.). Bőbeszédű és zavaró is ez a megfogalmazás: „Kézírásos jegyzet formájában közlik"; ehelyett: „kézírásosjegyzet közli". Szükségtelen a periodicitás mint idegen műszó: az időszakosság, vagy körülírással: a megjelenés időszakossága, teliesen egyenrangú. Néhány sajtóhiba is szeplősíti a könyvet, mégpedig egy olyan, amelyet a szedőnek is észre kellett volna vennie: egyenlőre (62). A másik Gabelsberger nevének elírása (244.), a harmadik megint több helyt is előfordult: a Békés megyei Népújság nevében a megyei kezdőbetűjének kicsinek kell lennie. A mutatók rendszerével egyetértek. „A mutatókban szereplő számok a periodikák tételszámaira utalnak." Ez tömören: „A számok tételszámokra utalnak." Esetleg még rövidebben: „A számok tételszámok." Kár, hogy a névmutatóban nem szerepel minden név, amely a tételekben igen; pl. az annotációkban (Implom József, Mekis Ádám, Weesselényi Géza). Burger Gusztáv a 301. tételben is előfordul. Fölösleges mutatóban a számokat szögletes zárójelben betűkkel is kiírni: [Ncgyvenegyes] 41. sz. Autóközlekedési Vállalat, [Nyolcas] 8. sz. Autóközlekedési Vállalat stb. Rozsnyai Kálmán neve a tételben y-nal, a mutatóban i-vel szerepel. Sobek Ondrej legalább a mutatóban, utalásként, szerepelhetne közismert nevén: Szobek Andrásként. Szalay József kettő van: más a 158. tételben említett (a későbbi szegedi literátus főkapitány, Juhász Gyula és Móra Ferenc barátja), és más a 205. tételben megnevezett. Egyébként a névmutató külön is tanulságos olvasmány. Olyan országosan ismert neveket találunk benne, mint az Ady-irodalomban is szereplő későbbi neves szerkesztő, Báttaszéki Lajos; a neves nyomdász, Tevan Andor; az idén Kossuth-díjjal jutalmazott Cseres Tibor; az egykori szeghalmi lelkész, a későbbi köztársasági elnök Tildy Zoltán; a népi írók kiadója, Püski Sándor... Érdekes volna tudni, Pilinszky Jánosnak rokona-e a ma nevét viselő kiváló költőnk ? A már említett Szalay Józsefen kívül Juhász Gyula néhány más barátját is fölfedeztem a névsorban. Branyiczky Dezső Nagyváradon volt Juhász újságírótársa, Simonka György Szegeden, Serestély Béla Pesten, egyetemi éveik alatt; Vermes Ernő Szegeden is, Makón is; Rozsnyai Kálmán szintén a váradi évekből ismerős és barát. Néhányukat személyesen is ismerhettem: Serestély Bélával Aradon 1956-ban, Branyiczky Dezsővel Szegeden 1957-ben találkoztam, Simonka Györggyel, aki ma Kecskeméten él, levelezésben voltam. Ismertem még az itt ifjúként szereplő Bittera Bélát is: de akkor már, 1947-ben, hajlott hátú öregember volt. Hézer Béla felesége, Fischof Ágota révén került az irodalom vonzáskörébe: Juhász szonettet írt „Ágotának", Móra Ferenc könyvtári munkatársának... Itt van Göndöcs Benedeknek, Pusztaszer lelkes föltárójának neve is. Wesselényi Gézáról adataim azt mondják, hogy 1903 és 1909 között Szegeden működött. 1904-ben a Kárász u. 16. sz. alatt volt nyomdája. Hogy lehet, hogy ebben az időben, 1902 és 1905 között 629