Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

ságot mutattak azonban a mutatók, holott ezek a bibliográfiák fölhasználásának fontos eszközei. A szegedi értekezleten bemutatott és ismertetett Csongrád megyei bibliográfia (Kárászjózsefösszeállítása) a takarékos és gyakorlati tipográfia mellett éppen a jól átgondolt és megszerkesztett mutatórendszerével (Gyuris György munkája volt) válhatott az ezutániak számára követhető mintává. A HajdúBihar megyei kötet már készen volt ekkor, csak még nem jelent meg; ezért már nem vehette figyelembe a bevált példát. Annál nagyobb öröm, hogy a Békés megyei kötet elfogadta a szegedi tanácskozás javaslatait, és meg is valósította. A kötet munkatársai a szegedi értekezlet után még sokat búvárkodtak a Somogyi-könyvtárban, amint ennek nyomai a tételek lelőhelyjegyzékében láthatók is: nem egy földolgozott hírlapnak egy-egy évfolyama, száma éppen a Somogyi-könyvtárban található már csupán. Ezért nem világos előttem, miért mondja az előszó, hogy az anyaggyűjtést 1973 végével zárták, hiszen a Somogyi-könyvtári kutatást 1974 májusában végezték. A bibliográfia 438 időszaki kiadványt vesz számba; ez meglepően sok. Ennél többet csak a Hajdú-Bihar megyei kötet tartalmaz (882), minthogy ez Debrecen mellett a vidéki sajtó másik nagy fellegvárát, Nagyváradot és környékét is földolgozza (191 tétel). Utána Szeged és Csongrád megye együttes adata következik (691); Borsod megye, benne Miskolccal, már csak 420 tételt mutatott föl. Igaz ugyan, hogy a Békés megyei anyagban elég sok az egyszeri, alkalmi kiadvány, ami csak némi formalizmussal (újságalakban jelentek meg) tekinthető időszakinak, de az ilyeneket a többi megyei hírlap-bibliográfia is fölvette, tehát a statisztika nem helytelen. A sok apró kiadvány számbavétele önmagában is értéke a kötetnek. Móra Ferenc írta egy kérészéletű szegedi hetilap búcsúztatójául, hogy a magyar sajtó története hasonlít a sivatagi karavánúthoz: ott az elhullott emberek, állatok fehérlő csontjai, emitt a tiszavirág életű újságok, folyóiratok árválkodó számai, csonka évfolyamai mutatják a sanyarú kulturális viszonyok mindent megfojtó, mindent ellepő homokviharait. Békés megye hírlap-bibliográfiája is tanúsíthatja, mennyi hamvába holt kezdemény próbálgatta a Viharsarokban is a betűt eljuttatni a széles közönséghez, s mennyi vállalkozás járt kudarccal. Ez is érdekes tanulsága a bibliográfiának. De legalább ennyire fontos, hogy a hosszabb életű, jelentősebb napilapok részletes lelőhelyjegyzékét kézhez kapja a kutató. A helyismeret nélkülözhetetlen forrásai ezek a korszakokon át megjelenő újságok, mint a Békés (1882-1939), Békésmegyei Függetlenség (1905-1928), Békésmegyei Közlöny (18741939). Orosházi Friss Újság (1911-1940), Orosházi Közlöny (1879-1914), Orosházi Újság (1882-1944), Szarvasi Közlöny (19231944), Tótkomlósi Friss Újság (1927-1944), Viharsarok, ill. Viharsarok Népe (1945-1956). A jegyzék alapján a különféle közgyűjtemények hiányai több-kevesebb hézaggal kiegészíthetők, s ha egyelőre még magának a kutatónak kell is Szegedre vagy Budapestre zarándokolnia, a megyei könyvtár törekszik arra, hogy hiányait mikrofilmen mielőbb tervszerűen pótolgassa, s így a helyismereti kutató hamarosan a megyeszékhelyen minden egyáltalán elérhető hírlaphoz hozzájuthat. Még a közgyűjteményekben találhatóknál is sürgősebb a magántulajdonban levők megmentése a köznek, az utókornak. A bibliográfusok lelkes nyomozása földerítette, hogy Mekis Ádám, Baltha János, Implom József egyedi példányokat őriz néhány helyi időszaki kiadványból. Méltó, hogy nevüket itt is közhírré tegyük, s fontos, hogy gondosan megőrzött példányaik örök életét biztosítsuk filmmel, hasonmással. A Békés megyei hírlap-bibliográfia készítőinek jutott hazánkban a kivételes öröm, hogy ők vehették nyilvántartásba a fölszabadulás utáni első magyar újságokat: a Békéscsabán 1944. október 11-én megjelent Alföldi Népújságot, és az első legális kommunista újságot, az Orosházán október 15-én kiadott Népakaratot. Az anyag gyűjtői és összeállítói (Kovács Mária vezetésével Dézsi Lajosné, Furka Sá626