Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján

forró egysége nélkül sem a 18. század ember- és társadalomnevelés elméleteit, sem Tessedik pedagógiai rendszerét nem tudnók megérteni. Sőt a modern pedagógia célkitűzéseit is az élet és munka ama szintézise igazolja, mely a 18. sz. reformereit általában, Tessediket pedig külön jellemezte. Tessedik pedagógiai reformjának lényegére Kemény Gábor a Projectum (1788) fordításával, közzétételével és értékelésével világít rá. Tessedik ezen gondos iskolaszervezeti, didaktikai és pedagógiai utasításai „nemcsak a békésmegyei viszonyokra világítanak rá, de jellemzőek a 18. századra is, amelynek törekvéseit Tessedik híven képviseli, s legjellemzőbbek az ő tisztult egyéni felfogására, hogyan foglalta egységbe a községi, iskolai, szervezeti, egyházi szempontokat, hogyan hozta harmóniába a tárgyi és személyi feltételeket, hogyan látta életegységben az akkor még katolikus forrongásban élő magyar társadalmat". 3. Hogy Tessedik valóban társadalmi (és történelmi) méretekben gondolkodott, azt Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyről (1791) című munkája bizonyítja. A korabeli iskolai állapotok bírálata mellett - Kemény Gábor kiemeli, hogy Tessedik szerint: a polgári és a gazdasági szempontokat elhanyagolják, az emlékezetet túlterhelik, nem praktikus dolgokat tanítanak, nincs tanítóképzés, nem vezetnek rá a racionális gondolkodásra - inkább nachbeten mint nachdenken szóval lehet jelezni a tanulók szellemi funkcióját, - fárasztó egyhangúság üli meg az iskolákat, a növendékek nem ismerik a földet, melyen laknak, és nem ismerik annak terményeit, vallás helyett babonával tömik meg őket. Mindebből az következik, hogy az iskolát ipari munkával kell feleleveníteni, megfelelő tanítókat képezni, akik aztán képesek reális ismeretekre oktatni. A gyermeket testi és lelki erejükhöz képest és képességeik szerint kell foglalkoztatni. Alkalmazkodni kell a helyi körülményekhez, így lehet tevékeny polgárokat („tüchtige Subjekte") nevelni s a helyi ipar mellett a nemzeti ipart is fejleszteni. Kemény Gábor elsősorban Tessedik racionális gondolkodásmódját hangsúlyozza. Ismételten kiemeli, Tessedik annak a felfogásnak híve, mely „a testnek és léleknek minden képességét racionálisan akarja kiművelni". Arra is rámutat, hogy Tessedik célkitűzéseiben, módszeres elgondolásaiban, mélyen hatott Comenius érzülete és gondolatrendszere és mély humanizmusa, iskolaalapító buzgalma. Apáczaival is sok rokonságot mutat. Megvolt Tessedikben is a pietisták iskolaalapító ambíciója. Mint ahogy H. Francke virág- és konyhakertészettel, kórházzal, könyvtárral, gyógyszertárral akarta praktikusan kiegészíteni intézményeit, Tessedik is a lehetőségek szerint a társadalmi, ipari és gazdasági fejlődéssel akarta egységbe hozni iskoláját, de mentes volt a pietisták egyoldalúságától, akik elhanyagolták pl. a test edzését, erősítését. A francia felvilágosodás, melyj. Locke indításából J. J. Rousseau és a német racionalizmuson át egész Európán elterjedt, Tessediket sem hagyta érintetlenül. Ő azonban gyakorlati, korának és hazájának viszonyait mérlegelő ember. A racionalizmust nemcsak a szív vallásával tudja egyeztetni, mint Rousseau, hanem a vallás egyházi formáival is. Kemény Gábor először mondja ki: „Lelkében forradalmár volt Tessedik, ez tagadhatatlan, elgondolásának lényegét realizálni akarta is, tudta is, de a meglévő társadalmi és egyházi kereteket nem lerombolni, csak szélesíteni, nemesbíteni akarta. A felismert, benső, lényegbeli igazságok mellett keményen kitartott, lokális harcát nagy heroizmussal küzdötte végig". Tessedik cselekvő, példamutató, társadalomformáló tevékenységére utalva írja továbbá: „Tessedik nem olyan író volt, aki művészi könyvekben akarta eszméit terjeszteni, de cselekvő reformer, aki írásai által a maga ténykedéseit akarta igazolni és másokat is cselekvésre bírni". Van oktatás szavak nélkül is - mondotta Pestalozzi -, s Tessedik elsősorban példamutató reformer volt, aki tettekkel akart oktatni. Mint ahogy Pestalozzinak célja volt a nép nyomorán enyhíteni, a szegények iskoláját megalakítani, úgy Tessedik is az utcán haszontalankodó gyermekektől akarta a társadalmat megmenteni. Kemény Gábor szerint: „A munkaiskola kiépítésével és az élettel való összeforrasztásával meg akarta a szegénységet szüntetni. Utópia gondolat ez 620