Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: A pedgógiai tudat történeti kialakulása - Kemény Gábor művei alapján
2. Ez a bölcs mondás ismertetőnk mottója is lehetne. Hiszen témánk szerint Kemény Gábort arról az oldaláról kívánjuk részletesebben bemutatni, hogy a pedagógiai tudat történeti kialakulását hazánkban hogyan méri fel, hogyan ítéli meg. Ehhez támpontot jelentenek művei. Elsősorban hasonló című munkája, melyet 1939-rc készített el, s mely „Neveléstörténeti tanulmányok" alcímet viseli. Ebből Köte Sándor: Kemény Gábor válogatott pedagógiai művei (1966) című kötetében közöl részleteket (219-313. oldal) Kemény Gábor ezen tanulmányának gondolatait alapul véve, illetve egyéb írásainak tartalmilag kapcsolódó részeit is érintve, teljesebb kitekintést szeretnénk adni Kemény Gábor szarvasi vonatkozású munkásságára. Szarvasi kapcsolatai több rétűek. Ott született. Gimnáziumi tanulmányait is szülővárosában végezte. Nem véletlen tehát, hogy zaklatott élete során többször nyúl vissza az alma mater évszázados mélységéből csörgedező bővizű forráshoz. Nevezetesen a polgári átalakulás szükségességét bizonyító, és meggyőző gyakorlati példákkal előkészítő 18. századi nagy reformerhez, Tessedik Sámuelhez; vagy a reformkor forradalmi izzású, „nemzetnevelő missziót" betöltő, természettudományos szemléletű népnevelőjéhez Vajda Péterhez; avagy tanára és igazgatója, a radikális demokrata Benka Gyulához, a szarvasi tanítóképzés (110 évvel ezelőtti) megalapítójához. - De még mielőtt a lokálpatriotizmus jó szele vitorlánkba kapaszkodna, tartsunk rövid történelmi terepszemlét a Kemény Gábor műveiben szereplő korszakok táján. 3. Kemény Gábor a pedagógiai tudat történeti kialakulásának folyamatát szisztematikusan dolgozza fel. Csupán egyetemes neveléstörténeti tárgyú írásaiban kifejtett gondolatairól hosszasan lehetne beszélni. Utópia és valóság az embernevelésben, kéziratban fennmaradt írása s az említett kötetben közölt részletei, fontos elméleti megállapításokat tartalmaz. Ebben Kemény Gábor az ókori utópiától kezdve egészen a legújabbakig több, mint száz műhöz készített kritikai megjegyzéseket. (Platón, Campanella, Mórus Tamás, Galbert, Grotius, Hobbes, Bacon, Spinosa, J. Locke, Fourier, Anatol France, Bellamy, Tolsztoj, Rousseau, H. G. Wells, Voltaire stb.) Elemzéseit végigkísérő alapgondolata és konzekvenciája szerint: „a fejlődés dialektikus menete azt jelzi, hogy az újabb és fejlettebb nevelési rendszer először, mint utópia jelentkezik a történelemben." Kemény Gábor azt vallja, hogy az utópia a társadalom tényleges hiányai, illetve a megvalósítandó feladatok irányában mozog. Koncepciójában ugyanis az utópia hol nyíltabb, hol burkoltabb társadalomkritika, éspedig olyan kritika, amelynek egyetlen szempontja és mértéke: az emberi haladás. Ő ezt a folyamatot „a kellő és a való világ harcának" nevezi. A pedagógiai tudat történeti kialakulásában tehát az utópia (Kemény Gábor szerint) nem más - s ez a magyar nevelés történetére is kiterjeszthető megállapítása - mint társadalombírálat. Vezető gondolata pedig nem egyéb mint az emberi haladás a humanitás útján. Kemény Gábor mélyen elemző megállapítása szerint válságos időben megnő a nevelési munka jelentősége! Természetesen, valahányszor a társadalmi fejlődést más elvek szerint akarják irányítani, mindannyiszor kiderül, hogy az első lépés nem lehet más, mint magának a gyermeknevelésnek az átalakítása. Az alapoknál kell kezdeni, azokat újra rakni! Ilyenkor a nevelést sorskérdésnek nevezik - írja. Ilyenkor fedezik fel a nevelés munkájában a régi közönyös korokkal ellentétben az örök értékek fenntartóját és továbbfejlesztőjét. Kemény Gábor, a magyar pedagógiai tudat történeti kialakulása vizsgálatának szükségességét azzal magyarázza: jó számot vetni, hogy a mai magyar szellem jellegzetes szószólói milyen megoldandó feladatokat tűznek a pedagógia elé, s milyen utakon vélik azt elérhetőnek. Szerinte ugyanisa tudatos célkitűzés és problémaszemlélet az alapja mind az egyen, mind a kollektív megújulásrak. Különösképpen fontos ez a nevelés terén. Fontos, mert a nevelés egyrészt a régi értékek megőrzése; másrészt ez a megőrzés csak a folytonos megújulással érhető el. Úgyannyira, hogy még a régi értékek megőrzése sem valósítható meg másképpen, mint azoknak újjátercmtésével. 617
