Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bán István: Kevermesi hadinapló az első világháborúból (Közreadja: Pünkösti Árpád)

Vég rendelet Fiaim, halgassátok meg az én számnak igéit. Véssétek szívetekbe annak mindenik szavait. Nem soká el veszi Isten a lelkemet, akkor édes fiaim temessétek el testemet! Tiszteljétek anyátokat, becsüljétek és szeressétek őtt. S a mikor majd meghal, mellém temessétek őt. Mindenkor eszetekbe legyen a jó Isten. Parancsát kövessétek egész éltetekben és abból, a mitek van, adiatok alamizsnát, és egy szegénytől se fordítsátok el orczátok, így tőletek sem fordul el soha az Isten. O a jó tetteknek meg jutalmazója. Ha sok vagyonotok van, abból adhattok bőven. Azért soha ne féljetek, nem maradtok szükségben, és ha kevesetek lesz, ne féljetek soha. De gondoljatok mindég a szegény koldusokra, ha nektek dolgozik valaki valamit, jaj volna ha a bére attól el vonatik. Tartsátok tisztán szívetek a paráznaságtól, így lesztek meg mentve minden nyavalyától. Bár mi csapás ér, ne unjátok élteteket, a bűntől tartsátok tisztán szíveteket. Kedves fiaim ha ti ezeket megtartsátok, virág ékesíti majd egykor sírotok. Áldjon meg az Isten szóllok mint apa emlékezzetek rá folyton, ez emlék szavakra érzem el kell válni fiaim Isten veletek! * 17 májusba megkezdtük ismét a gyanta termelést a szokásos módon, de már ekkor egy kicsit jobb sorsunk volt. Megismerkedtünk a falusi oroszokkal. Különösen nekem lett nagy ösmeretségem, mert az erdőkbe sok fába volt méh és ki tudtam venni őket, sok orosznak fogtam méhet, és úgy meg ismertek, és sok élelmet, krumplit adtak, és esténként eljártam hozzájuk, és így sokkal könnyebb volt, mint 16-ban. De 17 őszén még jobb lett. Egy magyar Mezőtúrra való főhadnagyot osztottak ki hozzánk. Ez jó mulatós, de egyúttal barátságos ember is volt. Panaszkodtunk neki, milyen nehéz és sok munkánk van. Azt mondta, bolondok vagytok, hallottatok már katonát agyonlőni azért, mert keveset dolgozott? Panaszkodtunk a kosztról, és azt mondja, nem tudtok magatokon segíteni? Mért van itt a sok vad disznó, a sok őz, lőjétek és lesz mit enni. Ettől kezdve volt jó világ ránk is, volt hús annyi, hogy nem is győztük el fogyasztani mindet. Tiszt úrnak a neve Ádám György, álgya meg az Isten, csak nem sokáig maradhatott ott, mert a cseh tisztek mind haragudtak rá, mert ő nem járt a tiszti étkezdébe se, úgy utálta a cseheket, el kellett tehát neki menni. De azé mink csak folytattuk tovább, ahogy ő mondta, nem volt többé rossz sorsunk. 1918. szeptember i-én hazajöttem 28 napi szabadságra. Vissza se mentem, ithon ért a forradalom. így ért véget a gyanta termelés, hál Istennek. A gyanta termeléseken ezekkel a bajtársaimmal voltam: Varga Ferencz (Zala m. Lendvajakabfa), Jámbor János (Fejér 111. Inota), Kovács Pál (Kecskemét), Berger Aurél (Nyitram.), Apátkoros Bencze György (Hont m.), Csal Hegedűs Balázs (Esztergom m., Ebed 186), Czicz Lázár (Bihar m. Székely telek), Huber József (Budapest), Bán István (Kevermes) és még 75 cseh Harcgevinung 4 Árme. Közreadja: Piinkösti Árpád 613