Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bán István: Kevermesi hadinapló az első világháborúból (Közreadja: Pünkösti Árpád)

Meg voltam már szokva a bajtársakkal, egy kissé gondolkoztam, de azé szót fogadtam s meg köszöntem a jó akaratátt. Elbúcsúztunk egymástól, adott útra élelmet, úgy engedett útnak a szükséges iratokkal. Kimentem tehát az álásra a szerelvényeimé. Nehezen várták a bajtársak, hogy mi lesz velem, különösen az én egyetlen jó barátom, Őze Mátyás. Röviden el mondtam, hogy mi történt. Segítettek össze pakolni s ekkor elköszöntem a szakasztól. Nekem öröm volt, de azé sírtam. Sírtak ők is. Őze Mátyás elkísért egy jó darabon a rajvonalból, de nem igen tudtunk beszélgetni, csak sírtunk. Én örömömbe, hogy szabadulok a frontról, Őze pedig hogy nem jöhetett velem. Neki vissza kellett menni. Ilyen boldog Húsvét másnapja volt nekem 1916-ban Rovnó alatt a fronton. Áldom érte Istenem és Karácson Emil főhadnagyom. Az orosz frontra 1916. február 18-án ezekkel a tiszt urakkal és jó bajtársaimmal indultam: Jármi Andor őrnagy ezredparancsnok, Karácson Emil főhadnagy századparancsnok, Kovács József hadnagy, Sikes András had apród őrmester, Petőfi szakaszvezető (Csik megye), Mészáros Sándor szakaszvezető (Pozsony m.), Orbán Benjamin tizedes (Bihar m. Mezőtelek), Lázár Partin őrvezető (Bihar m. Belényes), Bán István, Őze János (Csanád m. Kisiratos), Strifler Ádám (Arad m. AlmásKamrás), Vékony János (Arad m. Ágya), Virág István (Arad m. Ágya), Kovács József (Csanád m. Mezőhegyes), Kovács István (Csanád m. Refkovácsháza), Domonkos József (Csongrád m. Csongrád), Járos István (Hont m. Palást), Mugyik János (Hont m. Szinavár), Kuzma Tamás (Hont m. Némesvárlak), Herdelló Mihály (Bihar m. Füzes), Tyirity Dusán (Csanád m. Batonya), Gál Ferencz és testvérje Gál János (Baranya m. Egyházashalaszti), Nagy György Sándor (Arad m. Szentlányfalva), Baugartner János (Temes m. Temeshidegkút) és még 16 ember, ezek nem voltak állandók. 313. gyalogezred, 5. század, 3. szakasz, 253. táboriposta. A gyanta termelési tanfolyamra a Kiverczi erdőbe kellett menni. Bele telt egy hét, még összevergődtiink 84-gyen. Magyarok csak tízen voltunk, a többi cseh volt, a tiszt urak is mind csehek, egy szót se tudtak magyarul. Szerencsére volt köztünk, aki tudott németül és így tudtunk boldogulni. Még kezdtük a gyanta termelést tanulmányozni. Hamar megtanultuk és hozzá fogtunk a termeléshez. Már javába folyt a munka, volt gyanta sok, de az oroszok június i-én megkezdték az ágyúzást. 24 órai ágyúpergőtüzelés után át törték a frontott a 313 ezred mellett, tehát az én ezredemből nagyon sok ember elpusztult. Megírta nekem Őze Mátyás, és 4-én nekünk is menekülni kellett a Kiverczi erdőből. Szerencsénkre még az utolsó vonatra fel tudtunk szálni, amely egy éjszaka hozott hátra felé, reggel pedig gyalog kellett tovább menekülni. Ekkor egy hónapig barangoltunk összevissza. Egy cseh főhadnagy vezetett benőnket, de se élelmet, se pénzt nem kaptunk, mindenki úgy ahogy tudta szerezte az élelmét. * A hadbalevő katona Vasárnapi imája Hozzád emelkedik lelkem imádsága ezen a napon is kegyelmes Istenem, hálát adok neked, hogy vasárnapra juttattál. Olyan boldogító érzés szálja meg e napon lelkemet, jó Atyám, úgy érzem, mintha ott volnék csendes kis falunkban és hallanám a templomba hívó harangszót. 6ll