Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bán István: Kevermesi hadinapló az első világháborúból (Közreadja: Pünkösti Árpád)

nehéz nem volt, de meg kellett történnie, bízva a jó Istenbe hogy meg segít hogy mi láthatjuk egymást valaha. • A hadba levő katona imádsága hitveséért A harezok mezején ágyú dörgés között imádkozom hozzád kegyelmes Istenem! Imádkozom hozzád hü hitvestársamért, kivel egyesített a tiszta szeretet. Mikor innen a messzeségből haza szál a lelkem kicsiny hajlékomba, mindég úgy érzem, hogy fájó könyet látok hitvesem szemébe. Oh azok a könyek úgy fájnak én nékem, alig kezdhettük meg boldog életünket, el kellett hagynom őt - el kellett távoznom hazámat védni. Azóta nincs nyugta vergődő lelkemnek. Azt is tudom Atyám, hogy neki sincs nyugta, nem pihen azóta utánam kesergő, fájó könyet termő szerető jó szíve. Áld meg hitvesemet, enyhisd meg bánatát, segíts vissza hozzá örök jóságodból a te szent fiadért áldott Jézusomért a hűség a házasok szívében megköttetik az Isten nevében egypár embert annyira egyesít hogy két testet egy lélek lelkesít Hitvesért és gyermekekért Nektek most keserüségtek vagyon De ismét meglátlak titeket és örömeteket senki einem veszi tőletek. Oh mennyi tiszta öröm fakadt már számomra a földi édenben a szerető hitves oldalán, a kedves gyermekek körében, akikért küzdeni, verejtékezni is boldogság nekem. A jó feleség hűségében, az ártatlan gyermekek mosolyában mint tiszta tükörben, a te isteni jóságod napsugarai tündökölnek felém. Ha isteni bölcsességed úgy végezte volna, hogy az én gyarló s törékeny életem is oda tétessék a sok ezrekével együtt a nagy áldozat oltárára, küld el Atyám vigasztaló angyalodat el árvult szeretteimhez s éreztesd meg velük, hogy te akartad ezt is, s a te akaratod szent a te akaratod jó. • 18-án csakugyan meg is történt a bevagonírozásunk és el is indultunk az orosz frontra. Vonaton mentünk egész Bródiig. Itt ki kellett szálni a vonatból, kaptunk ött ött kenyeret és útnak indultunk gyalogszerrel. Itt még mint tábori csendőr szerepeltem. Hátra küldtek bennönket, hogy senki el ne maradjon, arra kellett vigyázni. így mentünk 5 nap és 5 éjjel, csak két éjjel kaptunk egy egy óra pihenőt, még végre Romanóvba értünk. Hideg téli idő volt. Ott föld kavernákba elhelyeztek bennönket. Akkor éjjel már alhattunk volna, de nagyon közel hallatszott az ágyúdörgés, mert biz ott volt egy pár kilóméterre a front. Romanóvba voltunk 8 nap, és aztán szépen fényes nappal be vezettek a lövész árokba a frontra. Cseheket váltottunk fel. 8 napig voltunk cs ismét kimentünk Romanóvba pihenőre. Megtisztálkodtunk és 4 nap múlva ismét a lövészárokba voltunk, szembe az orosszal, alig másfél kilóméter távolságra. Kissé hullámos terep volt, jó lehetett látni, hogy dolgoznak az oro609