Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Csende Béla: Megjegyzések az első magyar Énekiskola tervezethez

ját, s ne legyen kénytelen mindegyik elölről kezdeni... „Ha igaz, hogy eddig voltak gyakorlati középiskoláink, s az új tanügyi reform jelentős helyet kíván biztosítani, eléggé idejében a tanulók gyakorlati hajlamainak, akkor az Énekiskola mind a két tagozatban gyakorlati iskola lenne, amelyik éppen azáltal tenné művelődési, tanulmányi anyagát élővé, hogy a gyermek átélné a játékdalok, a mondókák, regősénekek, népdalok világát. Nem elméletileg csak: de övé lenne, élne benne. S ha ismerné sajátját, ha magyar lenne a zenei anyanyelve (ha gyökerében lenne magyar), akkor bátran rábízhatjuk az idegen hatások, a nyugati zenejó helyre való besorolását."

7 Az előbbiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a két tagozattal működő énekiskolára vonatkozó elképzelését Gulyás György Kodály Zoltán elveinek megfelelően dolgozta ki. Már szóltunk róla, Kodály a Magyar Művészeti Tanácsban - amikor véleményezésre került sor nem bízott abban, hogy elképzeléseit éppen vidéken Gulyás György ének- és zenetanár meg tudja valósítani függetlenül attól, hogy Gulyás beadványában foglaltakkal egyetértett. Ez annál is lényegesebb, mivel Gulyás beadványa, illetve Énekiskola-tervezetének további indoklása teljes egészében a kodályi elveket képviseli és fejti ki: „2. A népdal, s a belőle fakadt műzenénél már világos az út, a meder, amelyben haladnunk kell. Nem kell félnünk téves elágazásoktól, tévedésből eredő hibáktól, csak: igénybe kell végre vennünk! 3. A legutóbbi népiskolai tantervben az anyag új kijelölése, de maga a módszernél megengedett kettősség is azt bizonyítják hogy az ének tanítása terén nem volt túlságosan nagy az eredmény - de azt is, hogy nem tudtak határozott irányt szabni a biztos eredmény felé! 4. Ha elfogadjuk, hogy az Énekiskola a helyes magyar beszédre, hangsúlyozásra, röviden: magyarul beszélni is taníthat, akkor nehéz elképzelni is külön iskola és külön „énekkel nevelés", - éppen a különféle ráhatások miatt. Más iskola más irányú, tehát nem azt adja, amire az Énekiskolának szüksége volna. így csak: ronthat. Másrészt pedig nem részesülhet az iskolai csoportos éneklés, a kórus éneklés gyönyörűségében sem: -jóllehet, fontos nevelő eszköz lehet ez, hiszen a társadalmi egyiivétartozás kifejlesztésének első fontos állomása lehet. De mindezeken felül az Énekiskola hivatása lenne, hogy zenei önképzőkörök, népi játékok, balladák, mondókák alakítása és meggyökereztetése útján szinte „alapépítkezést" végezzen az egészséges, helyes zenei gondolkodás kialakításához. A mai iskolai zenei nevelésünk, éppen a lehetőségek miatt könnyen figyelmen kívül hagyhatja egy-két zenei tehetség sorsát. Nagyobb létszámú osztály esetén, csak általános hallású csoportnál, ezeknek a zeneileg tehetséges gyermekeknek a sorsa megpecsételődött. Mindezeken felül bizonyos az is, hogy a mai tanítóság, önnön hibáján kívül sohasem élte át a mondókát, a gyermek-és játékdalok világát akkor, amikor: gyermek volt! (Vagy csak igen kicsi százalékban.) Nem ismeri az ízét a dolgoknak, írhatnánk. A falusi, tanyasi kivételt számítva: a gyermek sem! S ha nem is érzi magáénak a népdalt sem a tanító, sem a tanítvány? Bizony kevés lendület lesz az ilyen tanításban, még jóakarat esetén is. Lélek, közvetlenség még semmi sem! Az eredmény? Csőd! Kátyúba jutott énektanítás!... Nem a tanító hibás ebben! Ő csak a vesztes, hogy nem kapta meg! S ha ez így van? Van-e akkor értelme olyan intézményt létesíteni, amelyiket Énekiskolának hívnak ugyan, de a tanulók csak pár órán át élnek ebben a levegőben. Megbirkózhatik-e a sokféle romboló hatással az Énekiskola? 5. Van zenei anyanyelvünk, csak nem ismerjük, nem élünk vele! (Éppen ezért tud olyan könnyen lábrakapni a városból kiömlő maszatos, értéktelen limlom zene.) Van zenei anyanyelvünk, de nem tudunk mit kezdeni vele. Hát tudjunk! Erre tanítson, neveljen az Énekiskola! A vidék és a falu szerepe az Enekiskolánál, - az Énekiskola jelentősége a vidék és falu jövendő életében. ... Önként következik, hogy intézményesen biztosítanunk kell a falusi, tanyasi gyermekek részvételét az Énekiskolánál. Vajon a parasztság adja-e önként zeneiskolába, vagy taníttatja-e külön zenére gyermekét? 595