Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről

Tutajok a Sebes-Körös erdélyi szakaszán nyabb gallyakból egyméteres oldalat fontak s ezekbe a „kosarakba" rakták aztán a mintegy nyolcölnyi tűzifát. A meredek parton felsorakoztatott kasokat az emelkedő vízállásnál a vízbe lökték, a folyóra bízva a további sorsukat. A rendeltetési helyen aztán kísérőjük a partnak irányította azokat. A rucalápolásnál egyszerűen a vízbe dobálták a hasábfákat. Hogy idő előtt el ne ússzanak, egy kötélhálóval átkötötték a medret, s csak akkor szabadították fel az utat, ha már az eladásra szánt fa egytömegben a vízben volt. Mivel a rendetlenül elindított lápok sok kárt is okozhattak, ezért 1868-ban az úsztatások rendjét szabályozták. így pl. a tulajdonos az úsztatás szándékát három nappal előbb köteles volt jelenteni az útvonalba eső községek elöljáróságának. Egyszerre tíz lápnál kevesebb nem indítható. Minden húsz úszólápot egy ember kísérjen hajóval, aki a megakadó tutajt megindítja, a hidak lábához való ütközést megakadályozza. A rucalápokban egyszerre száz ölnél kevesebb, ezer ölnél több tűzifát úsztatni nem lehet. Az elérendő községeket két napnál korábban kell értesíteni az érkezésről. A hidakhoz és a hajókhoz megfelelő számú embert kell állítani, hogy a hasábok azokban kárt ne tehessenek. Az így leúsztatott fa mennyisége elég jelentős volt. 1872 augusztusától novemberéig 3400 öl deszkát, 64 kötött lápot 23 886 öl tűzifát, 25 500 öl talpfát és 118 öl tönköt szállítottak. Ez a mennyiség a következő években rohamosan emelkedett. 1873 márciusától júliusáig és decern584