Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Németh Zoltán: A nyíregyházi nyelvjárás kialakulása és egyik közös vonása a Békés megyei szlovákkal
b) eltérő alakok: talán nám ukiazu, dobrí cTen pam box daj, rocficia mali sedemnáct kcblou zcm, tam kol'isali, tarn plakalo, to nebucTe, fijam, iíedám birtok, dvanáctisíc kcblou zem, sfiri mi jc sám, tam bou, mamikíni zito nerodim, mám cnu macku, sam sebe skodi, pontosan som prisou, esíe je majnem novo, idem do kostola, potom tak sa viriasne, tu som xocfiu, némám velá cTefi, na novom mesíe, pierko s tollsárom, pierko s toktárom, masina sejácem traktorom. A föntebb előforduló egyik kapcsolatban a „den' eredeti (n) fonémáját a nyíregyházi nyelvjárásban az (n) váltja fel. Ez általános a középszlovákban, de eléggé gyakori jelenség az irodalmi nyelvben is. 1 1 • Az előzőekben már többször érintettük, de itt még szükségesnek tartjuk, hogy utaljunk a középszlovák típusú alföldi nyelvjárások tulajdonképpeni önállóságára, hiszen a példáink során tapasztalható nagyfokú egyezés ellenére is már külön nyelvjárásokról beszélünk, mert a több mint két évszázados eltérő fejlődés napjainkig új és sajátságos dialektust fejlesztett ki Nyíregyháza környékén, de a békési és a csanádi szlovákság nyelve sem maradhatott változatlan. Jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé valamennyi megegyező és eltérő sajátosság bemutatását. A leglényegesebb az, hogy a kevert típusú nyelvjárásokban az összetevő dialektusok egyike (olykor több is) domináns, tehát egyben a megkülönböztető jellegek hordozója, a többi komponens pedig részben még a rokonság, másrészt azonban az eltérések kifejezője. így a csabaiban a nagyhonti, a kis-honti és a nógrádi az uralkodó, a Csanádiban a gömöri, a nyíregyháziban szintén (de erős csabai és szarvasi beütéssel), a szarvasiban a nógrádi, a csabai és a pesti nyelvjárás. 1 2 A rokonsági fok igazolására végezetül helyesnek tartjuk azt a megállapítást is, hogy az m, n, n orrhangok asszimilációja a magyarországi dél-középszlovák nyelvjárásokban gazdag és sokféle példát nyújt. E sajátságos jelenség nincs meg a többi középszlovák dialektusban. 1 3 Ebből adódik, de begyűjtött - bár itt mind be nem mutatott - példáink is azt igazolják, hogy a tárgyalt nyelvjárásokban uralkodó, általános forma az említett asszimiláció. Az eltérések arányát a domináns változásokhoz valójában csak mélyrehatóbb kutatással lehetne teljes pontossággal kimutatni. A rendelkezésünkre álló nyelvi anyag kb. úgy tartalmazza az eltérő formákat, mint ahogy a jelen dolgozatban közölt változások viszonylanak az eltérésekhez (mondjuk: 80:20 arányban). Az oka kettős lehet. Egyrészt hangtani kényszerűség érvényesülhetett bizonyos szavaknál (bár szinte ugyanazon hangok előtt legtöbbször változás áll elő). Pl. az ajakhangok, az orrhangok, a magánhangzók és szünet előtt esetenként nem áll elő változás a jelzett nyelvjárásokban (pám farár, lem potom, slovom ako, potom isle, edom bírcs, lem na, pám ucitel). 1 4 A nyíregyházi nyelvjárásban foghangok előtt is 517
