Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: 1944 ősze, 1945 tele és tavasza Battonyán

ború pusztításaitól. Községünkben nincsen egy megrongált ház, nincsen egy család, aki fedél nélkül maradt volna. A mi vidékünk aránylag kevés veszteséggel úszta meg a front viharzását, emberéletben pedig szinte azt mondhatnánk nem is esett kár. ... Az élelmiszercikkek ára és az egyes becsületes emberek keresete közötti különbség egyre nő. Ha az ember kimegy a piacra, meglepetten tapasztalja, hogy a piacon van minden jó, csak éppen - nem tudja megvenni. Tyúktól a libáig kapható ott minden - csillagászati összegekért. De hogy csak egy-két példát említsek: i kg túró ioo pengő, i tojás 3 pengő. Melyik az a munkás, vagy az a szellemi proletár, aki ezt meg tudja fizetni? Nincs olyan, mert aki becsületesen dolgozik, az ma egy havi fizetéséből nem vesz két pár tyúkot. S az árak itt sem állnak meg. Mert már ha a következő alkalommal megyünk ugyanarra a piacra, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy egy-két pengővel drágább az áru. S ha intézkedéseket nem teszünk a legszigorúbb formában ez ellen a veszély ellen, kétségkívül pénzügyi katasztrófába sodródunk!... ... A másik, népbetegségszerű tünet a páliiikafőzés. Tekintélyes gazdák, becsületes munkások, és kisiparosok esnek ebbe a járványszerűen terjedő betegségbe. Ha végigmennénk a község házain, minden harmadik házban találnánk 1-2 embert, aki szorgalmasan főzögeti a kukorica-, sőt búzadarából a pálinkát. Főzik a pálinkát és ezreket zsebelnek be... .. .A pálinkafőzés folyománya a falopás. Tudvalevő, hogy a szovjet katonai parancsnok az elmúlt télen nem engedte, hogy a lakosság tüzelőszükségletének biztosítására kivágjuk a tompái úton lévő hatalmas faóriásokat. De a pálinkafőzőknek ez sem számít! Világos nappal lopják a magyar állam tulajdonát, s szállítják haza a pálinkafőzéshez! Ez a lopás már oly mértékben elszaporodott, hogy alig maradt fa az úton... Ezek az emberek nem értik meg az idők szavát, nem értik meg az idők parancsát, amely arra int, hogy ha nem akarunk éhen veszni, dolgozni, dolgozni, és dolgozni kell! Ezek nem látják a városi ipari munkásság gigászi erőfeszítéseit, mely arra irányul, hogy ezt az országot kirántsuk abból a szakadékból, amelybe a háború folyamányaként zuhant. .. .Külön pár szavunk van még a közigazgatás fejéhez, a főszolgabíróhoz. Ha a Nemzeti Bizottság ezen javaslatokat elfogadja, kíméletlenül hajtsa végre. Bátorítsa az a tudat, hogy igazságos ügyért harcol, s maga mögött érzi nemcsak a Nemzeti Bizottság, de a pártok és szervezetek hatalmas tömegeit is." Sajnos, a párt szava akkor még pusztába kiáltott szó maradt. A többi pártok képviselői nyíltan vagy titokban helyeselték fellépésünket, javaslatainkat - ha némelyiket vita után is - elfogadták, de hiába határozott a Nemzeti Bizottság, Bozsedár kapitánynak, Elezsánszkynak, valamint helyettesének kisebb dolga is nagyobb volt annál, semmint a Nemzeti Bizottság határozatait végrehajtsa. 486