Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - SZEMLE

SZEMLE Hunya István: Emelt fővel Budapest, 1974. }i8 p- A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezete kiadása a Táncsics Kiadó gondozásában SZABÓ FERENC „Hosszú életutam e szakaszát azoknak ajánlom, akik már feledik vagy még nem ismerik a múltat" - írja könyve mottó­jául a múlt év őszén nyolcvanadik szü­letésnapját ünneplő Hunya István, a ma­gyar kommunista agrárproletár-mozga­lom kiemelkedő harcosa. Régen várt visszaemlékezés-kötete a Tanácsköztársa­ság megdöntésétől 1932-ig vezeti el az olvasót az országos és azon belül külö­nösen az endrődi forradalmi földmun­kás szervezkedés történetében. Rajta kí­vül alig van más, aki hozzá hasonló hi­telességgel, belülről nézve, közvetlen ta­pasztalatok birtokában tudhat részletei­ben is igaz képet adni az ellenforradalmi korszak első felének küzdelmeiről. En­nek ismeretében fogadta szívesen a Bé­kési Élet Hunya István memoárjait, s kö­zölte részletekben az 1970. évi 3. szám­tól az 1975. évi 1. számig, összesen 14 alkalommal. Most, a kötet megjelenése után, azt is megállapíthatjuk, hogy a Bé­kési Életben közölt részletek nagyobb része a könyvben nem kapott helyet, bi­zonyára terjedelmi okokból. Folyóiratunk tette közzé azokat a különlegesen fon­tos fejezeteket, amelyek a földmunkások szervezetében folyó politikai és tudatfor­máló nevelőmunkáról íródtak. A mozga­lom története kapcsán éppen erről tud­tunk legkevesebbet. A Békés megyei ol­vasónak így együtt kell forgatnia a köte­tet a Békési Élet említett számaival. Ezen túlmenően emlékeztetnünk kell Hunya István Kubikosok című forrás­értékű regényére, amelyet ugyancsak for­gatnunk kell ahhoz, hogy a mozgalom és az agrárproletár élet életteli és hite­les képét kapjuk. Az 1919-1932 közötti esztendők a ma­gyar köztörténet és a hazai kommunista és baloldali küzdelmek talán legmozgal­masabb, legösszetettebb időszakát jelen­tik. Az osztályellentétek kiéleződése, a Horthy-rendszer urainak barbár kímélet­lensége, a haladó gondolat híveinek dur­va és raffinált üldözése, a növekvő szo­ciális nyomort feledtetni akaró sovinisz­ta uszítás, páni félelem 1919 emlékétől és a Szovjetuniótól - ez állt a korszak hom­lokterében az egyik oldalon. Ugyanak­kor ez a tízegynéhány év hozta meg a csendőr- és rendőrterrorral szemben is a kommunista mozgalom és a baloldali erők újjászületését, a sorok rendezését, az eszemei és szervezeti tisztulást. Na­gyon nehéz, emberpróbáló esztendők voltak ezek népünk legjobbjai számára. A marxizmus-leninizmus eszméihez hű harcosok az illegalitás adta nehézsé­geket is vállalták, s megkeresték a le­gális szervezeteken belüli baloldali fel­lépés lehetőségeit. Leleplezték a Beth­len-Peyer paktumban rögzített jobbol­dali szociáldemokrata árulást, majd 1924-ben létrehozták a Vági István ne­vével jelzett MSZMP-t. A szakszerveze­teken, így többek között a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége helyi csoportjain belül gyakran a kommunis­ták és szövetségeseik szerezték meg az 453

Next

/
Thumbnails
Contents