Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Végh Oszkár: Küzdelmes évtizedek. Hunya István 80 éves

mákban közölt cikkeiről. Kritikájában őszintén feltárta, hogy az írások többsége a paraszti életet nem ismerők tollából származik és ezért az újságban valótlan dolgok is megjelennek. Az őt körülvevő fagyos légkör csak a Szovjetunió megtámadását követő hónapokban oszladozott. A fasiszta csapatok Moszkvához közeledtének a hírére a magyar politikai emigránsok többsége evakuált. Hunya István és családja maradt, s ezzel lakása az átutazók részére szálláshellyé, ő pedig - az eseményekről beszámoló - levelező partnerré vált. Kora és egészségi állapota miatt katonai szolgálatra nem volt alkalmas, ezért a népfelkelők között tűzőrséget vállalt. Kapukból, lépcsőház ablakokból, háztetőkről vigyázta a német gyújtóbombák becsapódásait. De fia 17 éves korában önként jelentkezett katonának és végig harcolta a honvédő és felszabadító háborút. 1944 már a győzelmes harcok éve. És 1945 áprilisában, egy szovjet katonai repülőgépen végre megérkezett a 13 évvel azelőtt elhagyni kényszerült hazai földre. Gazdag tapasztalatokkal és hatalmas tettvággyal kezdett a földmunkások szervezeteinek a kiépítéséhez. Járta a városokat, falvakat, tanyákat, nagygyűléseket tartott és házaknál agitált. Megyei központokat és helyi csoportokat alakított, szerkesztette a földmunkások Dózsa Népe című lapját. Minden energiájával azért küzdött, hogy az MKP irányításával egyesüljenek a földmunkás és parasztszervezetek, s megalakuljon a földmunkások egységes szakszervezete. És ez nem kevés harccal járt, mert a többi párt is a saját befolyásának a növekedésére törekedett. A proletárdiktatúra győzelme után befejeződött e harc és megalakult a földmunkások egységes szakszervezete. Miután 1948 decemberében megszűnt a Dózsa Népe, Hunya István könyvtárosnak a Földművelésügyi Minisztériumba került. /954-ben munkahelye, Országos Mezőgazdasági Könyvtárrá bővült. 1955 decemberében könyvtárosként ment nyugdíjba. Társadalmi munkát elsősorban lakóhelyén Budaőrsön végzett. A község pártszervezetének az elnöke, a partizánszövetség budaőrsi csoportjának a vezetője, a népfront helyi bizottságának az elnöke volt. 1956ban a pártközpont levelezési osztályán is társadalmi munkatárs. Az ellenforradalmi lázadás másnapján teherautót kért a partizánszövetség központjától és harmincadmagával Pestre jött. Fegyvert fogott és részt vett több közintézmény épületének a védelmében. Az ellenforradalom leverése után, az eszmei tévelygést felszámoló osztályharcban, 1957-ben a Táncsics Körben hasznosította a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban szerzett óriási tudását. A következő évben bízták meg először a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöki tisztségével. 1964-ben, 70 éves korában közéleti tevékenysége, a társadalomért végzett munkája szinte határtalan. Tagja a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Magyarok Világszövetsége elnökségének és sok más társadalmi szervezet vezetőségének. És napjainkban is fáradhatatlanul járja az országot, elsősorban a mezőgazdasági munkahelyeket, de ellátogat gyárakba, laktanyákba, iskolákba. Előadásainak, beszélgetéseinek témáit nemcsak emlékeinek kimeríthetetlen tárházából meríti, hanem filozofikus okfejtéssel magyarázza korunk politikai kérdéseit és magával ragadó hittel rajzolja meg a szocialista Magyarország jövőjét. 415