Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Perneki Mihály: Mezőhegyes eszmei községgé alakulásának történeti körülményei

kosok azon része kívánja, mely együtt a puszta összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti". Ilyen birtokos a község területén nincs - mert majdnem az egész terület állami birtok - s ez a nagyközséggé alakulás idején sem volt másként. Bizonyítja ezt az 1888. évi statutum, mely az 1881. évi adatok alapján a község területének kiterjedését a következőkben állapította meg: az ACSEV, ill. SzCsV tulajdona 83 kat. hold 663 négyszögöl, a ménesbirtok tulajdona 27933 kat. hold 327 négyszögöl, Csanád vármegye tulajdona (utak) 18 kat. hold 503 négyszögöl, azaz összesen 28 035 kat. hold 493 négyszögöl. Az előbb említett t. c. 152. §-a szerint „az átalakítandó területen legalább 50 állandóan megtelepedett család lakik és ezek között a lélekszám arányához képest a képviselőtestület választása alá eső tagjainak számát legalább háromszorosan meghaladó számban találtatik oly lakos, aki saját tulajdonul házat, vagy földet bír, az ezek után fizetett állami adó alapján nyeri választási jogosultságát s e szerint a pusztáról, illetőleg - most már a nagyközség területéről - saját akaratán kívül el nem távolítható." Az ebben foglaltaknak sem felelt meg Mezőhegyes nagyközség, mert állandó megtelepedésre lehetőség nem volt, tehát olyan lakos, aki saját házzal vagy földterülettel bírt volna az egész község területén nem volt található. Mivel minden terület az állam tulajdona volt (kivéve az 1881. évi adatban megjelölteket), csak alkalmazottakról és bérlőkről beszélhetünk, akik még a rendelkezés utolsó részében foglaltaknak sem feleltek meg t. i. hogy „a saját akaratán kívül el nem távolítható." Az 1886. évi XXII. t. c. rendelkezéseivel szemben megteremtette az állami birtok a rajta élő népességgel az eszmei községet s ennek megfelelően egész sajátos, egyéni községi elöljáróságot. Az újfajta község ugyanis azt jelentette, hogy a nagybirtok területe nem fogható a szervezett községek, vagy városok közigazgatási hatáskörébe. Nem lehet kétséges, hogy az uradalmi községek megalkotóit elsősorban anyagi és hatalmi érdekek vezették, mikor a törvény hézagait ügyesen felhasználták. A volt önálló puszták urai nem akartak a parasztközségek tanácsaival vesződni, azok szükségleteire áldozatokat hozni, hanem háborítatlanul akartak élni továbbra is a maguk kiskirályságaiban, ahol a bíró, az elöljáróság és az egész képviselőtestület minden tagja az ő alkalmazottaik sorából került ki, s természetesen a jegyző is az uradalom érdekeit szolgálta. Nem lévén területén valóságos zárt, faluszerű település, nem merültek fel a falvakban szokásos szükségletek, vagy igények sem, s ha az ittott betelepültek részéről mégis felmerültek volna, a fegyelmezett, függő helyzetben levő községi képviselőtestület csak azt és oly mértékben szavazta meg, amit és amily mértékben a nagybirtokos helyi exponense engedélyezett. A vezető szempont az uradalom minél kisebb megterhelése, a községi pótadó alacsony szinten tartása volt. Mezőhegyes esetében épp úgy érvényesek a fenti megállapítások, mint valamennyi magyarországi eszmei község igazgatására. Mint Féja Géza írta „Mezőhegyes birodalom a birodalomban" és „erőszakkal fenntartott művirág"

1

5, de a Csanádmegyei Gazdasági Egylet - a gazdálkodás magas foka miatt - ugyanekkor „Csanád megye gyöngyé"-nek

1

6 nevezte. S mindkét megállapítás igaz. 418