Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok a szeghalmi járás területének XVI. századi történetéhez

Mivel a vizsgált területen levő helységek időszakunkban különböző közigazgatási egységben éltek, így forrásaink is - a XVI. század második felén belül - különböző időpontokból valók. Ezért - a forrásaink adta lehetőség és kényszerűség szerint a továbbiakban vizsgálódásainkat két különböző időmetszetben végezzük. A Békés megye fennhatósága alatt állott terület 7 helységére és jobbágyaira nézve 1559-1564 közötti, a Bihar megyéhez tartozó terület 16 falujára nézve 1567-1599 közötti időből rendelkezünk forrásokkal. 2. A népesség alakulása A rendelkezésünkre álló források alapján először is azt vizsgáljuk, illetve próbáljuk megállapítani, hogy időszakunkban a XVI. század második felében mennyien élhettek a mostani szeghalmi járás területén. A népességszám megállapításához nagy segítséget adnak a falvak adózó családfőinek állami, egyházi és földesúri terheit rögzítő, tehát az adó szempontjából készült névsorok. Ezekben az adóösszeírásokban előttünk áll a területünkön elhelyezkedő helységek nagyságrendje, megállapíthatóvá válik az adózó családfők száma és felvilágosítást kapunk a népesség társadalmi megoszlására vonatkozóan is. A népesség vizsgálatára alkalmas első forráscsoport a kincstári adó kivetésének alapjául szolgáló portális összeírás (conscriptiones portarum) másnéven dica. Területünkön részben a Bihar megyei, részben a Békés megyei adórovók jegyzékeiben találhatunk adatokat. Másik rendelkezésünkre álló forráscsoport a dézstna-, vagy tizedjegyzék (regesta decimarum). Harmadikként - néhány évre vonatkozóan - használtuk a török kincstári adójegyzék (defter) területünkre vonatkozó részét is. A három forrás, illetve ezek adatainak összevetése adhatna megközelítő eredményt a terület népességére vonatkozóan. Forrásaink adatainak összevetésénél a problémát az okozza, hogy egy meghatározott esztendőre nézve nincsen adatunk csak néhány helységre vonatkozóan. Ezért csak 5-10 éves időhatárokon belül tudunk összehasonlításokat végezni. A túloldali táblázatból meglehetősen változatos kép bontakozik ki. 1552-ben az összes porták száma 259 volt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Kérsziget, Ecseg, Peterd helységek ez évbeli adatai ismeretlenek. Sima és Kisharang lakosai ebben az időben kisnemesek voltak, akiket nem vettek be az adójegyzékbe. Nagyharang és Simasziget pedig ekkor lakatlanul állottak. A kép teljességére azt is meg kell említenünk, hogy Körösladány, Pázmány, Füzesgyarmat és Bucsa helységekkel kapcsolatban - bár a portaszámokat bejegyezték - az a megjegyzés áll a dicajegyzékben „Alii vero coloni sunt pauperos ac domus desertae secundum iuramentum iudicum . ." Bár tudjuk, hogy a portaszámok magukban nem alkalmasak arra, hogy belőlük a családfők számát meghatározzuk, hiszen egy portán lakó családok száma ismeretlen. Több család lakott együtt, vagyis a porta a rajta lakókkal és a lakók által munkált földterülettel együtt gazdasági egységet, meghatározott termelő erőt jelentett. Az általánosan szokásban levő Acsády-féle számítás szerint egy portára 4 családot, családonként 5 főt feltételezve, hozzávetőlegesen megállapíthatjuk, hogy 1552-ben a mostani szeghalmi járás területén több mint 5000 lélekkel számolhatunk. Ha Sima és Kisharang egy telkes nemeseit és a három ismeretlen portaszámú község lakosait is hozzászámítjuk, a népességszámot 5500 főre kerekíthetjük. Amint a táblázatból is kitűnik, az 1552-es összeírás alkalmával helységeinknek 10%-a pusztán, lakatlanul állott, további 20%-ban pedig a parasztok mind szegé399