Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Benda Kálmán-Wellmann Imre: Emlékezés Szarvason dr. Hanzó Lajosra, halála 10. évfordulóján

két évszázaddal ezelőtt, világviszonylatban is egyedülálló paraszt-iskolája más országok szakembereinek bámulatát is fölkeltette. De első, Tessedik pedagógiai rendszeréről szóló tanulmánya még csak az utat nyitotta meg számára a nagy előd pedagógiai hagyatékának kellő értékeléséhez. Tovább vizsgálódva rá kellett jönnie, menynyi elrejtett kincs lappang még ennek a nagy nevelőnek életművében. A már ismert adatokkal meg nem elégedve, a felszabadulás után látott hozzá, hogy a gyökeréig feltárja Tessedik neveléstudományi koncepcióját. így tette közkinccsé Tessedik tanítási terveit, tankönyvtervezetét, a királyi nevelésügyi bizottság elé terjesztett nyilatkozatait, jelentős új forrásanyaggal gazdagítva a híres szarvasi dolgozva nevelő gyakorlati gazdasági iskoláról szóló ismereteinket. Erre a széles fundamentumra építve fejthette ki újabb szempontjait Tessedik pedagógiai rendszerének vizsgálatához s mérhette föl Tessedik jelentőségét a munkáltató oktatás meghonosítása terén. A tanulmányaiban kikristályosodó gondos elemzés és értő méltatás aranyfedezetét mélyreható s egyben átfogó anyagismeret és a gyakorlat próbáját érlelődött szaktudás adta. S jellemző szellemének tágasságára, hogy korántsem esett abba a hibába, melynek az egy-egy helyhez kapcsolódó jelenségek vizsgálói oly gyakran áldozatul esnek. Távol állt tőle minden provincializmus. Ugyanakkor „Tessedik és a filantrópizmus" c. tanulmánya meggyőzően mutatta, hogy olyan helyi intézmény mint a szarvasi institutum működése nem magában, elszigetelten, hanem szélesebb horizonban szemlélve, európai háttér előtt nyeri el igazi jelentőségét. Csak fájlalni lehet, hogy további kutatásaira, melyek során Tessedik pedagógiájának neveléstudományunk további fejlődésére tett hatását igyekezett fölmérni, pontot tett a halál. Szinte természetesnek mondható, hogy Tessedik mellett a másik nagy pedagóguselőd: Vajda Péter munkássága is lebilincselte érdeklődését. Az a kötet, melyet az ugyancsak fájdalmasan rövid életet élt kiváló forradalmi demokratának szentelt, ismét felragyogtatja Hanzó Lajosnak, a gyökerekig hatoló pedagógia-történésznek tudósi erényeit. A Vajda Péter munkáiból közreadott hasznos válogatás ad számára biztos alapot ahhoz, hogy Vajda nevelői életművét s benne tömegnevelést célzó koncepcióját jelentőségéhez híven tárja az olvasó elé. Ez a kötet adott azután ösztönzést s anyagot mások számára ahhoz, hogy Vajda Pétert mint pedagógust, mint az agrárszövetkezeti gondolat első képviselőjét, mint a Természettudományi Társulat első titkárát mintegy fölfedezzék s méltassák. Maga Hanzó Lajos külön is kiemelte azokat az úttörő érdemeket, melyeket Vajda a tudományos ismeretterjesztés terén szerzett. Nem kétséges, hogy Hanzó Lajos nemcsak értékelte, hanem tanári működése során értékesítette is, amit nagy oktató-elődeinek hagyatékából meríthetett. Egyrészt a maga kiváló neveléstudományi fölkészültségét öregbítette vele, melynek fejlesztésére egyébként is példaadó módon rendszeres gondot fordított. Kelet-németországi tanulmányútját például felhasználta arra, hogy az ottani didaktikai problémákat a történeti oktatás vonatkozásában megvizsgálja, s azt is mérlegelte, milyen haszonnal jár a levéltári dokumentumokkal való közvetlen foglalkozás a történelem-órákon. Másrészt nem szűnt meg a maga nevelői gyakorlatában továbbsugározni, amivel a maga tudományát az elődök példája nyomán gyarapította, oktatta, bár a pedagógiát, a pedagógia történetét vagy magát a történelmet. Nem mindennapi dolog, hogy a vidéki pedagógus eredményes munkásságára a központban, felsőség részéről is fölfigyeltek, s teljes elismeréssel koszorúzták azt. 1951ben a Magyar Népköztársaság érdemrendjének bronz fokozatával, 1955-ben Kossuthdíjjal tüntették ki, elsősorban nevelő munkájáért. Tagja lett a Magyar Tudományos 390