Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Rácz Péter: "...az emberi magatartást a költőitől nem tudom szétválasztani." (Beszélgetés Kiss Anna költővel)

LÁTOGATÓBAN „... az emberi magatartást a költőitől nem tudom szétválasztani" Beszélgetés Kiss Anna költővel RÁCZ PÉTER Negyed órával a megbeszélt idő előtt érek a kávéházba, gondolom, összegyűjtők néhány kérdést, elintézek egy két telefont.. . De nem, már ott ül: sétálni akart, de az eső beverte. Most látom először. Tartok tőle, hogy feszélyezett, tapogatózó másról-beszélések következnek, amivel áthidaljuk a kapcsolatteremtés kezdeti nehézségeit. Másképp történik. Úgy beszél, mintha egy régen abbahagyott beszélgetésünket folytatná. Mindketten békésiek vagyunk, ő pontosabban Zsadányba való - ezért ülünk itt. Beszélgetni a békésiekkel. Meg hát másért is. A Kásaevők-ke\ kezdődött, amikor közel egy éve felfedeztem az Új írásban. Aztán gyorsan előkaptam a Fabábu című kötetét, a lapokban az ő verseit kerestem. Akut szerelemnek ígérkezett. Verseket fejből nem tudok, de az ő sorai közül jónéhányat álmomban is idéztem. Második kötetének, a Feketegyürünek a fülszövegén rövid életrajz. Ennek kellene most megelevenednie. De hát hogyan? Az iskoláról beszél, ahol évek óta tanít, oroszt. Orvostanhallgató volt Debrecenben, amikor kórházi ápolást vállalt - éppen egy orosz katonai kórházban - a megélhetésért. Elbeszélgetett a katonákkal, innen az orosz nyelv. Meg aztán, etikai összeférhetetlenséget érezvén a gyógyászattal, tanítani ment a Hortobágyra, miközben elvégezte a főiskolát. Azóta tanít. Nagy humorral, megértéssel, szeretettel. Történeteket mesél, nekem a könnyem csordul a nevetéstől és a meghatottságtól vegyesen: ez az ember tud másokhoz szólni. A beszélgetés a lakásán folytatódik. Kiss Anna a Váci utca végén, a Szabadság hídhoz közel lakik, egy volt cselédszobában. A belvárosban. Ennek a ténynek láthatóan semmi értelme Kiss Anna számára. Annak se, hogy nem a márványból való főlépcsőn, hanem egyszerű hátsólépcsőn lehet fölmenni hozzá. Annak se, hogy a fehér vászonrolló mindig le van húzva nála. Itt lakik. Élni, azt hiszem, máshol él. A padlón egy rezsó, vagyis a konyha. Fűszerek vannak, tudja mire valók. Döbbenetes rend van, emiatt percekig szomorúan járkálok. Nézegetem a tárgyakat: egy szék a szekrény tetején. Egy használatlan varrógép, egy alkalmatlan kerekasztal, egy másik is. Itt vannak a fűszerek, meg mindenféle apróságok; a gyógyszer nem jellemző. Vannak saját tárgyai is: tálak, kosarak, egy-két kerámia, nem túl sok, de sokféle könyv, egy kép egy festő-barátjától, nagy ágy párnákkal, hokkedli, ilyesmik. Rendesen megvacsoráztat, törökös kávét főz, bort iszunk. Az üvegeket egy nagy kosárban tartja. Ért a borokhoz. Főleg a vöröshöz. Két könyvet lapoz, az eszkimókról szól. - Vissza kell mennem az alapokig, a legegyszerűbb életformát élő, természeti közösségekhez, nem kezdhetem a költészetet József Attilánál. Számomra legcsodálatosabbnak az eszkimók élete, közössége, rituális szokásai tűnnek. Nézze meg ennek az embernek az arcát! Sokkal inkább tisztában vannak a természet törvényeivel, a 389