Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Ortutay Gyula: Megnyitó Búza Barna gyulai kiállításán

között, azok között a művészek között, akik közül, mint pl. Borsos Miklós is, vagy mondhatnék neveket, a magyar képzőművészetnek, festészetnek, szobrászatnak különböző nagyjait, akiket megihletett Róma, egyszerre a klasszicitás és egyszerre az új utakat kereső művészet energiájával és bátorságával. Itt nyeri el az ösztöndíjat, és gazdagon visszafizetni hazájának, hiszen hazatérése után nem sokára a Fiatal Művészek díját nyeri el munkájával, és ott, Rómában, az egyik kiállításon közzéadott művei közül hármat is megvásárol a római Galleria d'Arte Moderna a maga számára. Hát ezeknek a műveinek még fényképét, reprodukcióját se birtokolhatjuk itt, és jó lenne valamelyik legközelebbi kiállítására összegyűjteni, hogy azokat is ismerhessük és örülhessünk nekik. A hazatérés után, mint annyi más fiatal művészre a 30-as évek második felében, a nehéz évek, megpróbáltató, kísértő, kegyetlen évek várnak, és Búza Barna ezekben az években helytállt a maga magyarságának tisztességében, politikai meggyőződésének őszinte becsületességében. Az akkori műveiben, amelyek közül nem is egy - sajnos - megsemmisült, a fasizmusnak, majd a kirobbanó világháborúnak, az embertelen emberüldözésnek a rettenete és rémülete tükröződik vissza, majd ábrázolja a felszabadulás utáni időszakot, amelynek annyi alkotását láthatjuk itten: a nagy műveknek a fényképeit és a kisebb művek egész sorozatát. Ebben az időben gazdagon bontakozik ki tehetsége, európai rangot ér el a velencei Biennálén, a moszkvai 1957-es kiállításon. Nem sorolom tovább pályájának ezeket a külső adatait, hiszen talán inkább arról kellene néhány szót szólanom, ha nem érezném illetéktelennek magamat, mit jelent művészete a mi számunkra. Engem - bevallom - zavarba ejt a modern képzőművészeti kritika új formanyelve. Az a formanyelv, amely az érthetőt is oly érthetetlenné tudja magyarázni, és érthetetlenről is bebizonyítja, hogy mennyire érthető az, és mennyire racionális tisztasággal világít. Sőt legutóbb olvashattunk egy olyan tanulmányt, amely bebizonyítja azt, hogy nincs érthetetlen vers, ostoba az, aki nem érti meg. Holott módunk van akkor elég sokszor ostobának érezni magunkat azoknak a verseknek olvastán, amelyek az 1910-es éveknek, a fasizmus előtti időknek futurismoját mutatBúza Barna: Anyai szeretet 371