Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

a felismerése további és újabb alkotó, értelmes és tevékeny magatartásra, munkára, életmódra ösztönöz. Fontos, hogy meggyőződéssé váljon, s távol álljon a divattól (erről is szólunk még). Ha a nemzetiségnek e szélesebb értelemben vett rétegeit nem is tekinthetjük önkéntes gyűjtőknek, mert e fogalomnak kialakult a körülhatárolható tartalma, e tevékenység mégis kielégíti a fő kritériumokat, még ha más minőségben és szerkezeti arányban is: magatartásával támogatja a tudomány munkáját, használ a köznek, s műveli önmagát. Az önkéntes néprajzi gyűjtők fejlettebb csoportja rendszeres és színvonalas adatközléssel, feltárással nélkülözhetetlen adatokat tesz a tudomány asztalára. Természetesen nem zárjuk ki annak a lehetőségét - s erre napjainkban is szép példák vannak hogy a közölhetőség szintjét elérő tudományos művek kerüljenek ki az önkéntes néprajzi gyűjtők kezéből. Ezáltal a tudomány utánpótlást is biztosít magának. A honismereti gyűjtők olyan kiemelkedő és immár mintaképül szolgáló monográfiák létrejöttén munkálkodtak, mint Nagy Gyula szerkesztette, Orosháza története és néprajza vagy a közelmúltban megjelent, Szabó Ferenc által szerkesztett Mezőberény története, melynek szlovák részét szép számú helyi önkéntes gyűjtő támogatta a nyersanyag biztosításával, ill. feldolgozó munkát is vállaltak. Bízunk benne, hogy a szlovák nyelven megjelenendő, most szerkesztés alatt levő Magyarországi szlovákok néprajza című tanulmánykötet hasonló feladatot és szolgálatot teljesít majd. A nemzetiségi néprajzi gyűjtőmunka az együttélő népeknek, nemzetiségeknek a szülőhazához és egymáshoz kötő forró érzelmeinek a szálait is erősíti. Hadd idézzem ismét Balogh Edgárt: „Döntő az, hogy minden sajátosságunk újabb és újabb kötődés a hazához . . . vagyis a honhoz való ragaszkodást erősíti bármely elidegenítéssel szemben. Magyar folklór és népművészet, román és szász folklór és népművészet a szülőhazához köt, egymást az együttélés során kialakult közös elemekkel erősítve." A honismereti mozgalom komplex célkitűzése lehetővé teszi, hogy közreműködhessen a néprajz és a gyakorlati célzatú tudományok kapcsolatának erősítésében (különösen a közgazdaságtudomány, a szociológia, a gazdaságföldrajz stb. vonatkozásában). Filep Antal idézi, hogy a néprajz kialakulása szakaszában a népleírások sokoldalú figyelmet fordítottak a vizsgált közösségek gazdasági fejlettségére, földrajzi, statisztikai, erkölcsi, szociális viszonyaira, s elemzésük feltárta az akkori gazdasági élet problémáit, sőt bírálattal is illették, és javaslatokkal, reformokkal egészítették ki körképüket. A honismereti-néprajzi szekció lehetőséget nyújt arra, hogy a mai viszonyoknak megfelelően a néprajztudomány különállása előtti időszakhoz hasonlóan, de most már a másfélszázados néprajztudomány eredményeit is felhasználva komplex képet alkossanak a tárgyalt közösségről, helységről. Különösen hasznos és szükséges ez akkor, ha több nemzetiség lakja vagy él együtt, ha az etnikai eltérések gazdálkodási, társadalmi és egyéb vonatkozásaira is rá akarunk mutatni, ill. ha a szlovák nemzetiség és a magyarság teremtő interetnikus kapcsolatát vizsgáljuk. Egy ilyen honismereti felmérés természetesen nem nélkülözheti az igénybe vett szaktudományok szakembereinek a bevonását, s feltételezi, hogy ehhez a magas szintű munkához a szekción belül több, különböző szakterületet művelő önkéntes gyűjtő társul. * 365