Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: A nemzetiségi néprajz közművelődési szerepe

ségi hagyományok gondozásáért a megyei múzeumi szervezet, Békéscsabán létrejött a szlovák tájház, a megyében újak is alakulnak. A TIT anyanyelvű témaajánlato­kat dolgozott ki, és több előadást tartott a szlovák folklórhagyományból. A békés­csabai szlovák társalgási klub csíráját hordozza a további hagyománymentésnek és újabb önkéntes néprajzi gyűjtők kinevelésének. * A szlovák nemzetiség néphagyományának a helye műveltségünkben. A nemzeti­ségek népi hagyományával kiemelt helyen foglalkozik a párt közművelődési hatá­rozata. A nemzetiségi szövetségeknek feladatul írja elő, hogy mind az anyanyelvi műveltség, mind a népi hagyományok őrzésére és fejlődésére gondot fordítsanak, s ezzel járuljanak hozzá a nemzetiségek szocialista hazafiságának és internacionalizmu­sának az elmélyítéséhez. A nemzetiségek népi hagyományának ápolása szerves része hazánk közművelő­désének, mely mint a szocialista társadalmunk programja, fő feladatként a sok­oldalúan fejlett szocialista embertípus kiformálását tűzte maga elé. Tehát nemcsak egyszerű kultúraterjesztő mozgalom, hanem ennél sokkal több, mert magába fog­lalja a művelődésben való részvételt, az emberek aktív, alkotó önművelődését és aktív részvételét a társadalomépítésben. így feladata, hogy népünk és az emberiség múltjának, jelenének haladó szellemű értékeit, szocialista eszmeiségű alkotásait el­juttassa a néptömegekhez, és segítse elő a hazafias és internacionalista nevelést. Tehát művelődéspolitikánk egyik fő jellemzője éppen az, hogy nemcsak napjaink­ban, hanem életünk további fejlődésében is egyaránt támaszkodik rá és alkotó mó­don felhasználja a népit, a klasszikus hagyományokat, a paraszti és a városi tradíció­kat, a jelen értékeit és a jövő építését szolgáló szándékokat, alkotó tevékenységet. Balogh Edgár kiváló erdélyi tudós, a Duna-völgyi népek nagy ismerője a népi kultúrának a mai közműveltségbe való szerves beépüléséről hasonlóan vélekedik: „A mi kultúránk mágia nélkül, eredeti értelmességében érzékelhető esztétikum, s egészséges ápolása nem menekülés, hanem magának a korszerű önmegtalálásnak is lehet az eszköze. Ezzel el is szigeteljük magunkat bármely értelmetlen népi kul­tusztól, a sámáni irracionalizmustól s a valóságellenes mítosztól, a faekés világ egyszerűségébe való visszavágyódás morbiditásától; ezek nem vezethetnek más­hova, mint népi giccsbe. Annál közelebb áll hozzánk a még élő népi kultúra egész­séges felújításának és tudományos rögzítésének a művelődéspolitikája, mely lehető­ségeket ad a hagyományos kincsek megismerésére és nemzeti kultúránk mindenkori felfrissítésére, a folklór és a népművészet felszívására olyankor, amikor a hagyomá­nyos viszonyok gyors változása folytán ezek az értékek szükségképpen gazdát cse­rélnek, s szűkebb paraszti tájközösségek tulajdonából egy egész nép közvagyonába mennek át." Az idézet is utal rá, nekünk is rá kell mutatnunk a népi kultúra és a mai kor­szerű kultúra viszonyával kapcsolatos kettős túlhajtásra. A magyar falun, így a szlo­vákok körében is egységes, korszerű szocialista kultúrát kívánunk kialakítani. Egye­sek (előfordul, hogy maga a gyűjtő is, aki érzelmileg azonosul a tárgyával) annyira beleszeretnek a múltban virágzó népi kultúra számos elemébe, hogy vissza akarnak hozni őket, vagy ha még ezek az elemek élnek, konzerválni szeretnék. Beleesnek egyfajta parasztromantikába, s azon keseregnek, hogy ez a szép népi hagyomány miért vész el, miért engedjük az elmúlását, sőt erkölcsi következményeit is hang­361

Next

/
Thumbnails
Contents