Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században

vesszővel („venyege") történt. (A gyökeres vesszővel történő telepítés előnyeit ekkor jól ismerték már.)

4

3 1859-ben, az áttelepítéskor már más a helyzet. Az új szőlőföldnek kijelölt területet és a régi szőlőt az áttelepítés után két és fél évig, 1862. január i-ig külön térítés nélkül használhatták a szőlősgazdák. Az adásvételi szerződés mellett a szőlőbirtokosok összeírásának (1854. március 21-től 1890-ig) 1860-61-es adatai ugyancsak bizonyítják, hogy a hegybeliek mindkét területet használták 1862. január i-ig: „Az i860 Évre meg fogat tuk Csősznek az Közel lévő Szöllő földre Szemenyei Jánost."; „Ez alkalommal Meszsze Szentornyára Ismét megfogattuk Csősznek Molnár Jánost, i860, márc. 11."; „i86i/62

dl

k Évre megfogattuk Csősznek az Öreg Kertben Molnár Jánost." stb. A két kert egy 'időbeni használatát tehát írás bizonyítja, egy dolog azonban ide kapcsolódóan mégis kérdéses. Miért éppen két és fél évig, tehát 1862-ig kapták kedvezményül a gazdák az „Öreg Kert" területének díjmentes használatát? Közvetett adat, a telepítés másik lehetséges módja adhat magyarázatot a kérdésre. Valószínűleg azért két és fél év volt a kedvezmény ideje, mert a megállapodás aláírásától a 3. évre - gyökeres vesszővel történő újratelepítés esetén - az új telepítés termőre fordult. Ezzel az 1830-as és 1838-as adásvételi szerződés és az 1859-es csereszerződés fontos különbségére utaltunk, és véleményünk szerint etimológiáját adjuk a határrész mai nevének (,gyökeres vesszővel telepített szőlőhegy' - Gyökeres)/''

1 Más vélemények szerint a Gyökeres név a terület tarackos, gazos földje után maradt fenn. A telepítés után megtörtént a kert kialakítása. Két évvel a telepítés után született Rendszabások (1832) már a kert rendjét, a telepített szőlő védelmét szolgálták. A kert kialakítása sok kézi munkát igényelt, érthető, hogy a hegybíró szigorúan és következetesen büntette (az első időben 6 krajcár alkalmanként), aki „a szekér vagy düllő utakon kívül a szöllök mesgyéjén, vagy sor hátakon keresztül" ment a szőlőjébe. Ha a gazda a rátartozó árkot nem tartotta rendben, a hegybíró első megintése után „a büntetés beli Cassába 12 Frtot" tartozott fizetni. A kert rendjére - a szőlőheggyel való szomszédság miatt is - az uradalom a telepítéstől kezdve ügyelt. Mindenekelőtt a Rendszabásokba foglalt kötelezettségek betartásán keresztül. A szőlőhegy rendjéért az uradalom képviselője előtt a gazdák választott képviselője, a hegybíró és a segítségére évenként megfogadott csősz felelt. Feladatuk, illetékességük, kedvezményeik, megbízásuk formája értelemszerűen különböző volt. A szőlősgazdák képviselőjét (1832: hegymester, az 1840-es évektől: hegybíró, 1904: tőkegazda, hegybíró) az 1832. évi Rendszabások kiadása után minden évben, a március végén-április elején tartott „rendes évi nagy gyűlésen" választották meg. Itt összegezték a tulajdonosok tapasztalataikat és megnyitották az új gazdasági évet. A hegybíró választásról minden évben rövid feljegyzés készült/

1

0 amelybe belefoglalták, hogy megvizsgálták a szőlőhegy számadását, a hegyláda iratait/'

6 valamint a hegykasszát, majd feljegyezték a megválasztott hegybíró és a gyűlés által megfogadott csősz nevét. (Több esetben tartalmazta a jegyzőkönyv a csősz bérét és juttatásait is.) Az 1876. évi rendszabály 1. cikkelye megerősítette és kibővítette az évi tisztségválasztó gyűlések programját. „Minden esztendőben szt György napján Gyűlés tartatik, mely alkalommall egy Hegy Bírót és Csőszt, a szölö tulajdonosok általi választataak és az helybeli szolga Bíró által felesküttettnek." Ez a rend341