Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században
kívül ezentúl is megadandó." J (> Ezen a két héttel későbbi országgyűlési határozat sem változtatott. Az országos rendelet nem juthatott el a végrehajtásig, mert a konzervatív megyei apparátus és a bordézsmát, adót, a szőlőhegybe telepített gyümölcsösök után kiszabott pénzt erőszakkal is behajtó uradalom egy véleményen volt. (Tomcsányinak is jelentős birtoka volt a szenttornyai pusztán.) Az adó behajtásában ugyancsak szigorú volt az uradalom. A hegybíró útján már az év elején kivetették a szőlőföld adóját. A megye is, az ispánok is a földbirtokos család adójának részeként tekintették a szőlőhegy adóját, a megyénél Rosti, majd Eötvös adójának összeírása között szerepelt. Az első évtizedekben a kilenced és az adó szorosan az uradalomhoz kötötte a szőlőhegy gazdáit. Jóllehet, az 1830-as adásvételi szerződésben nem szerepelt az adóra vonatkozó bekezdés, a szőlő termőre fordulását követően azonban az ispán minden év elején közölte a hegybíróval az „országos adóba" fizetendő összeget. 1851-ből viszont Polner főszolgabíró fennmaradt kimutatása nyomán tudjuk, hogy a gazdák minden hold után 1 pengő 6 koronát fizettek az adóba, amely összeg a Rosti család adóösszeírásán szerepelt. 1853-ból Csendes József ispán a hegybírónak küldött felszólítása arról rendelkezik, hogy „mindenki minden kapa után tartozik fizetni 24 pengő krajtzárokat az az öszvessen 478 váltó forintokat." 3 7 A következő évben a 42 szőlőtulajdonos 3-24 krajcárt fizetett a „Hegy községi adóba." 1865ben viszont „egy hodtul egy forintot osztrák értékben az az forgando pénzben" fizettek a szőlősgazdák. Érthető, hogy függetleníteni akarták magukat az uradalomtól, és keresték a lehetőséget, hogy a pusztaszenttornyai adóközséghez csatlakozhassanak. A hegybírónak küldött kivetésben az uradalom határozottan rendelkezett még a befizetés idejére vonatkozóan is. Az 1859-es áttelepítés már lazított a gazdáknak az uradalomhoz való függőségén. A bor kilenced dézsmáját nem kellett tovább fizetniük, a szilvások után járó díjat fizették még 3 évig, amíg a régi földet, az ún. „Öreg Szőllőt" is használták. Az áttelepítést és ennek kapcsán az uradalomnak köteles tartozások csökkenését a gazdák mind jobban felhasználták arra, hogy függetlenítsék a kertet az uradalomtól. Figyelemmel kísérték a szenttornyai puszta földesurainak törekvéseit, akik 1858-ban Pusztaszenttornya néven községet alapítottak a pusztán, amiből 1864-ben önálló adóközség lett. A község adó- és anyakönyvi ügyeit hamarosan a „Pusztaszenttornyai közbirtokosság jegyzője" intézte. 3 8 1864 után a szőlőhegy tulajdonosai rövid időn belül elvágták az őket az uradalomhoz kötő utolsó láncszemet is azzal, hogy az Eötvös-uradalom közbeiktatása nélkül, önállóan adóztak a községnél. Később hatósági ügyekben is közvetlenül a községhez fordultak (a hegy 1876. évi rendszabályainak jóváhagyása stb.). A hegyláda iratai arról tanúskodnak, hogy a század utolsó negyedére a szőlődézsmaváltság kifizetése, a földesúri regálé megváltása után, kialakult a kert adózásának végleges formája. A hegybíró azidőtől nem az ispánnal, hanem a jegyzővel tartotta a kapcsolatot. Az adót a község is megkövetelte, a szőlősgazdák mégis ragaszkodtak hozzá. 3 9 Az adó mértékéről a 70-es évektől nincs feljegyzésünk. Arról azonban igen, hogy 1900-tól a Gyökeresi Szőlőgazdaság - ahol továbbra is hegybírót választottak - önálló jogi személy, de az adót minden tulajdonos maga fizette a községnél. Az uradalomtól való elszakadás gondolata az 50-es évektől egyre érlelődött. Az okok közül kettőt kell kimelnünk, amelyek miatt a 40-es évek végére felbomlott az alapításkor a kert és az uraság (Rosti Albert) között kialakult csendes 539
