Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

A csárda ma 1953-ban komoly törekvés fűtötte a csárda akkori vezetőit, hogy eredeti formájában visszaállítják az épületet. Kibontják a romantikus látnivalókat, hozzáférhetővé teszik a kéményt, megnyitják az „alagútjáról" híres pincét, nádtetővel cserélik fel a cserepet, kármentős ivót és búbos vendégszobákat rendeznek be. Országos szervek támogatását is igyekeztek megnyerni a nemes törekvésnek. A lobogó akarás többet szeretett volna, mint amit a valóság elbírt. Pénzhiány miatt a szép szándék megfeneklett. Ez a törekvés viszont sohasem aludt ki teljesen. Ha nem is valósult meg az eredeti elképzelés, de 1970-re újból vonzóvá vált a csárda. A Dél-Alföld leghíresebb betyárcsárdája újból romantikus, nem rejteget semmit, megmutat mindent, amire kíváncsi a látogató. Talán egy kicsit még többet is! Csak be kell oda térni, és szét kell ott nézni! Mert kívülről, részben belülről is elmosódott ugyan a csárdajelleg. Az utcaképbe beillő vendéglő néz a falu főutcájára. Az épületbe belépve is korszerű vendéglőben találják magukat a látogatók. A nyugati fal nagy festménye emlékeztet csupán a betyáridőkre és a kor legendás alakjára, Rózsa Sándorra. Fakorlátos lejáró vezet viszont a vendéglőrészből az alagútba és a folyosólabirintusba. Innen nyílik a hajdani pince, ami most pinceborozó, kármentővel és csapravert hordókkal. Az alagsori folyosó egyik szakasza a kéményhez vezet. Szemléletesen kitárul itt az egykori búvóhely. Alulnézetből jól látható a kémény színlelő válaszfala, ami mögé könnyen el lehetett rejtőzni. A nagykémény (nadrágkémény) alatt azon a kamrán lehet keresztül menni, ami egyszerre több embert is napokra el tudott rejteni. Az öregek úgy beszélik, hogy nemcsak a betyárok használták ezt a búvóhelyet, a világosi fegyverletétel után a menekülő honvédek is meghúzták itt magukat. A kamra fölött van a csúszda, amelyen keresztül a vendégszobák búboskemencéibe vagy pedig a pincébe lehetett leereszkedni, esetleg hágcsón felkapaszkodni a kémény tetejébe a határt kémlelni. Csárdánk ma ismét a régi idők varázsával várja látogatóit, vendégeit. Halványulnak ma már a régi emlékek. A mondákat élesztő, felfrissítő és továbbadó alkalmak egyre inkább megszűnnek. Jóérzés a meglévőkből csokrot kötni és megőrizni utódainknak. JEGYZETEK 1. Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században. Gyula, 1961. 14. old. 2. Keviczky László: Kondoros In: Békés vármegye. Békésvármegye Monográfiája Szerkesztősége és Kiadóhivatala. Budapest, 1936. Felelős szerkesztő: Márkus György. 428. old. 3. Szabó Ferenc: A Dél-alföldi betyárvilág. Gyula 1964. 67. old. 4. Békés megyei Levéltár Békés vm. cs. kir. főnöki iratok 1213/1851. sz. 5. Keviczky László: Kondoros In: Békés vármegye. Békésvármegye Monográfiája Szerkesztősége és Kiadóhivatala. Budapest, 1936. Felelős szerkesztő: Márkus György. 429. old. 6. Dr. Szabó Ferenc levéltárigazgató r 96 7. okt. 11-én Kondoroson tartott előadásából. 7. A kézirat a szerző tulajdonában. 8. Szeghalom-vidéki Hírlap, 1909. május 13án. Tizedik évfolyam 22. szám (Miklya Jenő barátom szívességéből). 9. Szabó Ferenc: A Dél-alföldi betyárvilág. Gyula 1964. 65. old. io. Torna Ádám: Előkerült Rózsa Sándorék eredeti fényképe. Szabadság, 1956. május 8-dn. XII. évfolyam, 19. szám. 329-