Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

Alagútrészlet, mely a nagykéményhez vezet Egyszer elfogták a pandúrok a mi Sándorunkat és azt a kijelentést tették, ha megtanítasz bennünket bánni a karikással, elengedünk. Azt felelte Sándor: a saját lovam, karikásom és a ruhám adjátok. Megadták. Fölpattant hamuszínű lovára, fogta jól megszokott karikását, háromszor körbejárta az őt bámuló embereket, és elkiáltotta magát, hogy három a magyar igazság. Odavágott a pandúroknak 13 gombból álló ostorával. Folyt a vér, mint a patak. Csakúgy repültek a húsdarabok, és alómars, meglógott. Ezek után Sándor bandája szétszéledt, ő pedig egyedül kezdett bujdosni a pusztában. Ezért nevezték el a puszták fiának. Halála pedig úgy történt, hogy ki akart bújni az alagútból Csorváson, a rozoga csárda ablaka kinyílt, egy tompa dördülés, és Sándor ott maradt. Bankó Lajos 7. osztályos tanulónk 1963-ban nagyapjától hallott történetet (id. Bankó István) az alábbiak szerint dolgozta fel: Egyszer a pandúrok üldözőbe vették Rózsa Sándort. Sándor az erdő felé menekült. Volt az erdőben egy nagy fa, sokfelé ágazott a gallya. Az egyik ág áthajlott az út másik oldalára. Amikor Sándor menekülés közben a fa alá ért, hirtelen kiugrott a nyeregből, felkapaszkodott a fára, lova pedig tovább vágtatott. Az erdő szélén hatalmas nádas terült el. A pandúrok itt keresték a betyárt, de csak a lovát találták meg, azt is úgy, hogy a felgyújtott égő nádasból menekült. Laurinyecz István 8. osztályos tanulónknak Nyemcsok Györgyné 71 éves helyi lakos mesélte a következőket 1963-ban: Egy gazdag püspök nagyon félt a be326