Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rindó József: A kondorosi csárda

háza közelében levő monori csárdához juthattak el, a pandúrok elől menekülő szegénylegények. Néhányan egész pontossággal tudni vélik, hogy az alagutak hossza 27 kilométer volt. Mások óvatosabban bánnak a kilométerekkel. Szerintük csak a közeli nádasokig vezettek ezek, ahol aztán könnyen egérutat nyerhettek üldözőik elől a betyárok. A dús képzeletű emberek nem akármilyen alagutakról regélnek. Istállónak is használták ezeket a betyárok, - mondják. Ezekben rejtegették az elkötött lovakat, elorozott állatokat. Lovas könnyen mehetett benne, de ha a szükség úgy kívánta, lovasszekérrel is végig lehetett hajtani ott. Egyszer, mikor megbontották a pince végét az alagút felé, csontokat, székeket találtak és egy tölgyfaasztalt, rajta Rózsa Sándor kalapjával. Többen állítják, hogy csárda földalatti istállója gyakran rejtegette az ellopott lábasjószágot. Ha Csepcsányi földesúr kastélya alatt 24 lovat befogadó istálló volt, akkor egészen bizonyos, hogy legalább ennyi részére volt hely a csárda alagútjában is, - beszélte 1960-ban Lehoczki János és Kovács Pál helyi lakos, de erről hallottam az elmúlt napokban a 78 éves Szabó János bácsitól a kondorosi öregek napközijében is. Csepcsányi kondorosi földbirtokos volt. Mondják, hogy 1000 hold földje mellett maga is betyárkodott. Az 1948-as szabadságharc után tűnt el nyomtalanul. Kastélya a Tulipánfaluban állt. (Mai Kilián utca.) Id. Gazsó Pál 1953-ban, 70 éves korában, ö ismerte a legtöbb betyárhistóriát Kondoroson 320