Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - G. Vass István: A békéscsabai múzeum háromnegyed évszázada

tos különböző tevékenységi formákat nem egyformán támogatják, illetve szorgalmazzák. De térjünk vissza a csabai múzeum történetéhez! Békéscsabán nem 1899-ben vetődött fel először a múzeumalapítás gondolata, mint ahogy azt az akkoriban idevetődött Reil Lajos vélte később írt összefoglalójában.

7 Haan Lajos már az 1860-as években álmodott egy csabai múzeum létrehozásáról,

8 lokálpatrióta vágyait azonban alárendelte a nagyobb egység, a megye múzeumalapító törekvéseinek, s 1874-ben ő maga is jelentős adománnyal járult hozzá a gyulai múzeum megyeivé fejlesztéséhez. Hogy azonban csabai tervéről sem mondott le, azt bizonyítja, hogy özvegye által nagyobb gyűjteményt (főleg pénzeket és régészeti anyagot) hagyományozott a csabai gimnáziumra.

9 De igen színvonalasan szólt hozzá az 1874-es Békés megyei múzeum-vitához Munkácsy morózus, ám rendkívül művelt, s az újszerű politikai és kulturális törekvések iránt fogékony nagybátyja, Reöck István is.

1

0 Némi utánjárással bizonyára hosszan folytathatnánk még a sort, tény azonban, hogy a tervezgetés csak 75 évvel ezelőtt 1899. nyarán, majd novemberében jutott olyan stádiumba, hogy a város értelmiségének legjavát, valamint egy-két gyárost és földbirtokost meg lehetett nyerni a gondolatnak, illetve némi áldozatvállalást is lehetett tőlük várni. A Múzeumegyesület hármas tevékenysége: gyűjtő, népszerűsítő-ismeretterjesztő és múzeumépítő munkája viszonylag közismert. Reil Lajos részletesen és megbízhatóan ismertette 1914-ben megjelent könyvében.

1

1 - Ez a munka minden vonatkozásban megvetette a mai múzeum alapjait, s ezért 60-70 év távlatából is köszönet és tisztelet jár érte. Természetesen a Múzeumegyesület tevékenysége sem volt tévedések nélküli. Mivel ezekről a tévedésekről eddig alig esett szó

12 s mivel a ma is aktuális tanulságok csak ezek ismeretében határozhatók meg, ezért most ezekről szólok egy kicsit részletesebben. A múzeumi anyag gyűjtése már az első években - mai mércével mérve is számottevő eredményeket produkált (céh-emlékek, néprajzi tárgyak, gyulavarsándi ásatás stb.), mégis egészségtelen türelmetlenség és kapkodás lett úrrá az egyesület vezetőin, s személy szerint Zsilinszky Mihály államtitkáron, az egyesület fővédnökén. Ebben szerepet játszott bizonyára a mindenáron - bizonyítani akarás szorító kényszere is. Ez a kényszer a múzeumalapítás fentebb vázolt ellentmondásából logikusan következett: a múzeumot egyes emberek (azaz a közönség) jóindulata hozta létre - a múzeumnak tehát már másnap (és utána napról napra) bizonyítania kell hasznosságát. És azt másképp nem teheti, csak a közönség elé való kilépéssel - akár felkészült már erre, akár nem. Zsilinszky kétségtelenül jót akart, azzal azonban, hogy a múzeumot a legkülönbözőbb helyeken (pl. Földművelésügyi Minisztérium, Iparművészeti Főiskola, Országos Mintarajziskola stb.) beajánlotta, s számára küldeményeket eszközölt ki, csaknem eltérítette a múzeumot eredeti célkitűzésétől: hogy tudniillik a város - esetleg a vármegye - területén előkerülő, illetve annak történetére vonatkozó emlékeket gyűjtsön. Ez a küldeménydömping az első években volt a legerősebb, s 1-2 Munkácsy-festményen és 30-40 korabeli átlagfestményen kívül több mint 800 mintarajziskolai növendék-tanulmányrajzot, 40-50 anatómiai gipszöntvényt, az ország különböző helyeiről származó 30-40 néprajzi tárgyat,

13 illetve 80-100 meghatározhatatlan eredetű régészeti tárgyat stb. eredményezett. Még szerencse, hogy közben azért Csabán, Dobozon és Köröstarcsán is folyt 305