Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

Hentz Lajosnak a népi építészetet fel­dolgozó fejezete kapcsán elmondta: Bár a XVIII. századra nézve kevés forrása volt, következtetései helytállóak. Vitat­hatónak tartotta a II. korszak körülhatá­rolását, miután az új épülettípusok meg­jelenése korszakjelzőnek kínálkozik. Hentz jól jellemzi a régi parasztházat. Osztályozásában van ugyan bizonyos for­malitás. Az összegyűjtött anyagot igen gazdagnak és értékesnek tartotta. Az egyik legjobb néprajzi fejezetnek ítélte Hentz Lajos viselettörténeti munkáját. Gazdag történeti anyagot (levéltári ira­tok, régi fényképek) felhasználva, jól megválasztott korszakolással írt dolgozat­nak minősítette. Utalt arra, hogy a kék­posztó viselet korai megjelenése jól mu­tatja a polgári hatást, aláhúzza a mező­városi jelleget. Helyeselte azt a mérték­tartást, amellyel Hentz a nemzetiségi kü­lönbségeket tárgyalta, kiemelte a társa­dalmi rétegződés viseletbeli hatásának pontos jelzését, a családi fényképek ki­váló felhasználását. Hentz Lajos és Bar­tóki József népművészeti fejezetének ér­deme a népszerűsítés, a tömör felvillan­tás, egyúttal a gyűjtési feladatok jelzése is. Elismerőleg szólt a táplálkozásról és a szokásanyagról írt fejezetekről. Az előb­binél Banner József dolgozatában a szo­kásanyaggal való összekapcsolást dicsér­te. A magyar társasélet alkalmainak, a szlovák lakodalomnak a leírását igen jó­nak tartotta. Banner József munkájában az etnikai specifikumok kiemelését is ér­tékelte. A monográfiáról általában megállapí­totta, hogy az Alföld egy tájára nézve alapmunkálat. A területet arányosan be­hálózó, s minél több hasonló igényű ki­adványra volna szükség. Utalt arra, hogy egy szintézis nem zárja le a helyi kuta­tásokat, sőt inspirálja a további részmun­kálatokat. (Ennek jele, hogy Tápé nép­dalaiból hamarosan gyűjtemény jelenik meg.) Oltvai Ferenc, a Csongrád megyei Le­véltár igazgatója, a Békés megyei hely­történetírás jeles eredményekkel teli múlt­jára Haan Lajosig visszatekintve javasol­ta: Meg kell kezdeni egy új megyei mo­nográfia munkálatait, ahol alapozni lehet a mezőberényihez hasonló szintű eredmé­nyekre, s fel lehet dolgozni a megye egé­szében a még nem tárgyalt témaköröket. Legalább monográfia-előkészítő tanul­mánykötetek szülessenek mielőbb. Utalt számos tudományszervezési hiányosságra, a mostani vitához hasonló értékes eszme­cserék ritka voltára. Ebben is elismerés jár Mezőberény bátorságának, igényessé­gének - mondotta. Dr. Sápi Vilmos kandidátus, az ELTE tudományos munkatársa, a Borsod me­gyei Edelény nemrég megjelent testes monográfiájának szerkesztője, a két mun­kálat párhuzamait világította meg és a helytörténetírás egészséges megújulását konstatálta. Dr. Kovács Zoltán, a Szegedi Tanár­képző Főiskola történész adjunktusa, Ba­ranyai Kálmán és Jároli József történeti demográfiai fejezetét elemezte. Igen tö­mör, értékes, hatalmas anyaggyűjtésre épülő tanulmányuk már csak azért is üd­vözlendő - mondotta - mert a népese­déstörténet általában hiányozni szokott a monográfiákból. Ismertette azt a na­gyon munkaigényes, korszerű módszert, amellyel anyakönyvekre alapozva, csa­ládrekonstrukciós szisztémával készült a tanulmány, amely módszere révén nem­zetközi anyaggal is összevethető. Megje­gyezte, hogy Baranyai Kálmán, a fejezet XIX-XX. századi részeinek szerzője, né­hány esetben megtorpant saját eredmé­nyei előtt, a halotti anyakönyvek ingatag forrásértéke egy-két esetben félrevezette. Igen modern eredmény ugyanakkor Ba­ranyai munkájában a gyermekek születési időpontjának és születési sorrendjének tárgyalása, amely a születéskorlátozás fokozatos elterjedését 150 esztendőre visszamenve igazolja. 255

Next

/
Thumbnails
Contents