Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - SZEMLE

közrebocsátásával, Kulcsár Kálmán értékes kísérő tanulmányával. A most megjelent Emberül élni c. válogatás munkálatait halála előtt sajátos önvizsgálatként, széles tablójú önéletrajzként ő maga kezdte el. A befejezés már a kötetben közreműködő jeles történészekre és a szerző testvéröccsére, Erdei Sándorra maradt. A gyűjtemény Erdei Ferenc írásainak teljes körére kiterjedő válogatás alapján született. Hat kiemelt témacsoportba sorolva, nem kronologikus, hanem tárgyi gyűjtés terméke. Az egyes részek előtt Berend T. Iván magvas, Erdei életpályája és a témacsoport kapcsolódó kérdéseit megvilágító történeti bevezetői állnak, míg az egyes könyvekből, tanulmányokból vett szemelvényeket Berend T. Iván és Szuhay Miklós összekötő-beillesztő-értékelő szövegei fűzik egységes csokorba. A hosszabb-rövidebb szemelvények között gyakran vannak teljes terjedelemben közölt, fontos dolgozatok, cikkek, beszédszövegek is. A válogatás kitűnően sikerült, és Erdei életművének, szemléletének minden lényeges elemét visszaadja. Másfelől: a következetes történetiség érvényesítésével, a személyi fejlődésrajzzal együtt erősen figyel a kiválasztás a mai politikai, ideológiai és társadalmi problémákhoz kapcsolódásra. A kötet - mint műfaj - a még pár évtizede is megjelentetett életmű-összegzések (pl. a Táncsicsról, Kossuthról kiadott ún. breviáriumok a felszabadulás után) és a „kritikai kiadás" több módszertani összetevőjét alkalmazta, alárendelve a tartalmi célkitűzéseknek. A válogatás alaposságához, sokoldalúságához csak elismeréssel közelíthetünk. Az életmű egésze szempontjából hiányérzetünk nem lehet. Mégis megemlítjük, hogy Erdei Ferencnek a szegedi Délmagyarországban 1944 november-decemberében megjelent, nagyszerű elvi és taktikai felkészültségről sugárzó néhány cikkét szívesen olvastuk volna. (Ilyenek pl.: A földreform történelmi szüksége - november 26, A népi önkormányzat útján december 31.) E kötetben nem kaphatott helyet, de számunkra itt a Viharsarokban alapvető munkája a „Makó város történeti pályája" c. tanulmánya, amelyben külön fejezetben, páratlan tömörséggel és sok új megállapítással összegezte a Békés-Csanád-Csongrád megyéket jellemző gazdaság- és társadalomtörténeti vonásokat. (Megjelent a „Makó, az első felszabadult magyar város. Szerk. Tamasi Mihály. Makó, 1969. című kötetben.) Nincs módunk itt arra, hogy a hat témacsoportba gyűjtött szemelvényeket, cikkeket tartalmilag áttekintsük. Csak annyit rögzíthetünk, hogy a fő tárgykörök címei így hangzanak: Paraszt beszél parasztokhoz, A szabadság politikája (a parasztság helyzete, a paraszti lét fő kérdései, a szövetkezés problémái, a falukutató mozgalom és a Parasztpárt létrejötte - ezek tehát a felszabadulás előtti esztendők fő kérdései), 1945, A termelőszövetkezeti mozgalom és a közös gazdaságok, A fejlődés útja a mezőgazdaságban, Az élet egészében. (Az utóbbi négy fejezet a felszabadulás utáni fejlődés problémáit, Erdei Ferenc élettapasztalatait, politikai szerepét tükrözi.) Külön öröm számunkra, hogy a kötet közli Erdei Ferenc 1970 márciusában a békéscsabai országos földreform-emlékünnepségen elmondott, alapvető előadását is. A gyűjtemény és az életmű összegzését bizonyos mértékig írásunk első felében kíséreltük meg, keveset érzékeltetve abból a sokoldalúságból, tematikai változatosságból, amelyben a könyv olvasójának része lehet. Még a tájékozottabbak számára is meglepő, hogy Erdei Ferenc milyen korán, reálisan és józanul, egyértelműen elemezte az utóbbi négy évtized bonyolult problémáit. Eszmei tisztánlátása különösen a harmincas évek végétől fogva érett, s egy nagy tudóshoz méltó. S egyre jobban érezzük szépírói 245