Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik István: Szarvasi napló 1944-1947

vóhelyei. így a korábban nagy kisgazdatöbbség széttöredezett. A reakció most is félrevezette a parasztság jelentős részét, különösen a Dunántúlon. Ennek eszköze ismét a kolhozzal, a vörös veszedelemmel való rémítgetés volt. A Dunántúlon különösen nagy szerepe volt a katolikus egyház féktelen izgatásának. A papok a szószékről szólították fel híveiket, hogy szavazzanak a Demokrata Néppártra (Barankovics párt). Így ennek a pártnak csaknem annyi szavazata volt, mint a kisgazdapártnak (60 mandátumot szerzett). De a Magyar Függetlenségi Pártnak (Pfeiffer párt) is 49 képviselője került be a parlamentbe, több mint a parasztpártnak. Összességében a Függetlenségi Front választási szövetsége 60,87%-os többséget szerzett (271 képviselő), de egyes dunántúli megyékben az ellenzék több szavazatot kapott. A megerősödött parasztpárt 36 képviselővel került a parlamentbe az előző 23-mal szemben, a kisgazdapárt 68-cal az előző 245tel szemben. Ez a parasztság előtt nagy tekintélyt szerzett a parasztpártnak. A legnagyobb sikert a kommunista párt aratta, amely kereken 100 mandátummal a parlament legerősebb pártja lett. Ez a választás is sok meglepetéssel szolgált tehát. Ennek megfelelően a választások utáni pártközi tárgyalások igen nehezek voltak. A választási szövetség is felborulással fenyegetett. A Pfeiffer és Balogh-párt vezetői már a választás napján felszólították a kisgazdákat, hogy a kommunistákkal, szociáldemokratákkal és a parasztpárttal szemben lépjenek velük szövetségre. Ezek a pártok az elkedvetlenedett szociáldemokrata párttal is tárgyaltak. Az SZDP jobbszárnya szeptember elején a kisgazdákkal kezdett hasonló tárgyalásokat. A kisgazdapárt a parasztpárt felé már régebben tett lépéseket. Ilyen helyzetben alapvető feladat lett a 4 párt koalíciójának a fenntartása és ebben jelentős szerepe volt a parasztpártnak. A párt már szeptember 11-én kialakította álláspontját a koalíciós kormányt illetően. Ebben 3 miniszterségre tartott számot. Végül azonban a tárgyalásokon mindhárom párttal szembekerült és a megegyezés kedvéért megelégedett a honvédelmi és építésügyi tárcákkal. Ezenkívül még 5 államtitkárságot és 4 főispánságot kapott. Ezek egyikére engem jelölt, így lettem Zala megye főispánja. November 15-én tettem le az esküt az új belügyminiszter, Rajk László előtt. Számomra tehát ez lett a vége a szarvasi politikai harcoknak és kezdete szép politikai munkának mind a mai napig. Zala megyében, Mindszenthy megyéjében, sem volt könnyű dolgom az iskolák államosítása idején. Azt sajnáltam, hogy nem voltam a szarvasi szegényparasztság mellett akkor, amikor a másik nagy forduló, a szövetkezetbe való tömörülés bekövetkezett. Szarvastól 1947 novemberében nehéz szívvel és a súlyos harcok felemelő érzésével búcsúztam. Politikai ellenfeleim nem örülhettek távozásomnak, mert a további életet Szarvason sem az ő reakciós vágyaik, hanem azok a haladó eszmék határozták meg, amelyek zászlaja alatt harcoltam. 25