Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szakály Ferenc: Gyula város XVI. századi sorsfordulóinak történetéhez

Legyen azonban bármily népes, az ott megjelentek lakóhelye és portékája szerint bármily sokszínű is a gyulai vásár, egy mindenképpen bizonyos: Gyula éppen a kereskedelem terén zuhant vissza a legnagyobbat. A korábbiakban ugyanis maguk a gyulai kereskedők voltak országszerte híresek, akik egyaránt otthonosan mozogtak Pozsonyban, Nagyszombatban

1

3 és a tokaji révátkelőnél

1'

1, a vár török kézre jutása után már csak a gyulai sokadalmak maradtak nevezetesek. S ez nem valami elhanyagolható különbség: az első esetben a város lakosai aktív résztvevői és mozgatói voltak a kereskedelmi életnek, utóbb már csak passzív színtere a város maga, hiszen magukról a gyulai kereskedőkről ekkor már semmit sem hallunk.

1

0 Hallunk azonban - és ez már önmagában is a magyar társadalom térvesztése mellett bizonyít - arról, hogy a Szabó Máté-féle debreceni kompániának gyulai török hitelezői voltak, ami annyit jelent, hogy ezek, s nem pedig a gyulai magyar lakosság, voltak az átszerveződött kereskedelem haszonélvezői. Beszédes továbbá az a tény is, hogy a XVI. század végén a hódoltság „fő városai" között Gyulát már senki sem emlegeti

1

6, helyette Mezőtúr és az egykori gyulai uradalom másik, de Gyulához mérve mindig csak másodrangú mezővárosa, a Zaránd megyei Simánd

1' került ezek sorába. Olyan helyek tehát, amelyek a hódoltságban ugyan, de a török erősségektől mégis tisztes távolságban voltak és ennek következtében némileg szabadabban lélegezhettek, s amelyek így Gyula rovására néhány évtized alatt magukhoz ragadták a kezdeményezést a kereskedelem terén.

1

8 JEGYZETEK 1. Országos Levéltár. P. 343. Kállay család levéltára. Scries I. Saec. 1500. Fasc. 6. Nr. 521. 2. Tbury József, Török történetírók. II. (1521-1566). Budapest, 1896. (Törökmagyarkori történelmi emlékek. II. írók. II.) 400. 1. és Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. II. (1538-1553). Kiadta: Hatvani Mihály. Pest, 1858. (Monumenta Hungáriáé Historica. I. Okmánytárak II.) 144. 1. Itt, a latin szövegben ez áll: „Item si de suis aut nostris . . . aliquis seu magnus seu paruus, seu nobilis aut seruus transfugerit", nem szabad befogadni. 3. Ezekről a veszélyekről: Szakály Ferenc, Dél-dunántúli külkereskedelmi útvonalak a XVI. század derekán. Levéltári évkönyv Somogy megye múltjából. 4. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1973. 93-96. 1. és nő., Ali koppányi bég sarca (Adalékok a hódoltsági kereskedelem problematikájához) Folia Historica 2 (1974) 35-56. 1. 4. Éppen ezért az árucsere jelentősebb központjai általában a hódoltsági területen kívül helyezkedtek el. 5 A készpénz-fizetés csekély szerepét tanúsítja az egyetlen eddig előkerült hódoltsági kereskedői számadáskönyv is. Lásd: Szakály Ferenc, Balázs deák gyöngyösi kereskedő üzleti könyve (Adalékok a hódoltsági terület kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVI. század végén). Agrártörténeti Szemle 14 (1972) 356-386. 1. 6. Sok adat: Takáts Sándnr-Eckhart Ferenc -Szekfü Gyula, A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. (1553-1589). Budapest, 1915. passim; Vö. még: Takáts Sándor, Adás-vevés a török világban. Rajzok a török világból. I—

III. Budapest, 1915. III. 20-22. 1. és uő., Duskás Ferenc debreceni főbíró. A magyar múlt tarlójáról. Génius Kiadás, é. n. 66-68. 1. 7. Thury ]. i. m. II. 399. 1. és Brüsseli Okmánytár i. m. II. 146. 1. 8. Pl. Takáts Sándor, Vezír Kalajlikoz Ali basa. A török hódoltság korából. Génius Kiadás, é. n. (Rajzok a török világból IV.) 169. 1. 9. Takáts Sándor, Buda két árulója. A magyar múlt tarlójáról. Génius Kiadás, é. n. 45- 1. 222