Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Barta Gábor: Az 1514. évi parasztháború résztvevői
Jómagam korábban ismételten rámutattam, hogy a felkelés földrajzilag valóban pontosan azokra a tájakra terjedt ki, amelyek - mint azt korábban sejtették - a jobbágyi árutermelésben kiemelkedő helyen álltak. A Nagyalföldre, ahol a magyar kivitelben döntő fontosságú szarvasmarhákat nevelték, méghozzá nagyrészt a mezóvárosok. A borvidékekre - de csak a mezővárosi kézben lévőkre, a szabad királyi városokéira nem. S végül a sóbányák vidékére, tehát királyi mezővárosi környezetre 1. 10 4 Ez tény, s kétségkívül megerősíti a korábbi nézeteket, hogy 1514-ben a feltörekvő, gazdaságilag függetlenedő jobbágy-rétegeknek döntő szava lehetett. A mostani kísérlettel - remélem - azt is sikerült bizonyítanom, valóban a mezővárosok voltak a mozgalom legfontosabb támpontjai. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a mezővárosi vezető réteget csak általában lehet kimutatni a felkelők között. Az, hogy ők voltak a hangadók, valószínűleg általában élvezett tekintélyükkel is összefüggött. Konkréten viszont éppen az e tekintetben semleges iparos rétegekhez vezető szálakat sikerült kimutatnom. 10 0 Elképzelhető, hogy a logikai láncolatban vétettem valami hibát? Vagy adataink csalnak még? Annyi bizonyos, hogy ennek az ellentmondásnak a föloldására egyelőre nem látok módot. Egy másik ellentmondást vélek fölfedezni abban a tényben, hogy a felkelés gazdaságilag és társadalmilag jellegzetes zárt földrajzi egységeket érintett - azon belül viszont egyetemes, a parasztság minden rétegére kiterjedő mozgalomként áll előttünk. Itt azért kínálkozik egyféle megoldás. Az egyetemességet, mint mondottam, a különböző terheknek a jobbágyság egészét érintő súlyosbodása magyarázhatja. Nos, a mezővárosok a szélsőségek gyűjtőpontjai voltak: oda igyekezett minden jobbra törekedő, ügyeskedő gazda, de ott gyülekezett a nincstelenné váló, bérmunkát kereső zsellérek és társaik nagyrésze is. A feszültségek tehát nyilván itt halmozódtak föl a legjobban - a robbanás bekövetkezte tehát érthetővé válik. Korábbi véleményemet, mely szerint a parasztháború valamilyen módon a paraszti árutermeléshez, illetve annak reprezentáns településtípusához, a mezővároshoz kötődik, ezek szerint nem kell módosítanom. E kötődés mikéntjét azonban, bevallom, most homályosabban látom, mint ezelőtt. Mégis remélem, hogy a résztvevők kilétéről itt elmondottak hasznára lesznek a további kutatásnak: annak is van haszna, ha magukat a kérdéseket sikerül pontosabban föltennünk. JEGYZETEK 1. A kérdésben kialakult polémiáról rövid összefoglalást adtam: Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. (Budapest, 1973). 264. skk. 1. 2. Monumenta rusticorum Hungáriáé cruciferorum anno MDXIV insurrectorum. Maiorem partem collegit Antonius Fekete-Nagy, redigerunt Geysa Érszegi, Victor Kenéz, Ladislaus Solymosi. Előkészületben az Akadémiai Kiadónál. E munkára a továbbiakban Okmánytárként (OT) fogok hivatkozni. Meg kell említenem, hogy e munkám írásakor nem volt módom fölhasználni a Fekete Nagy gyűjtéséhez a szerkesztők által hozzáadott új anyagot. Így a felhasznált adat-mennyiség nem tekinthető teljesenek. Ugyanakkor az Okmánytár szerkesztőinek fölvilágosítása szerint az új anyagban nincsenek olyan adatok, melyek lényegi változásokra vezethetnének - az általam itt vizsgált kérdésekben. 3. Adataik: Okmánytár 1514 V. 19-e előtti irat 1514. V. 31-én Göncön és Kassán kelt iratok; 1514. V. 24-én Bakócz által kiadott intés; s végül 1514 kelet nélküli iratok (május vége). 205
