Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

12 hámos ló volt, és két kiscsikó, emlékszem, három kocsi tököt is hoztak egy napon. Lerakták a nagy magtár végéhez. És mi, gyerekek játékból a pincébe leeresztett deszkán legurítottunk vagy három kocsira való tököt. Közben én voltam akkor a leggyávább, és begurultam a tökkel együtt a pincébe. Lement az orromról a máz, mint rendesen, ha elestem, mindég az orrom ütöttem le. Édesapám ilyenkor szokta ezt mondani: Nem baj, kislányom, olyan Mátyás király orrú vagy, mint apád. Ezért én úgy haragudtam, hogy jobban sírtam, minthogy betört az orrom. Ö ezen mindég jót nevetett. Most is ezt mondta. A fiúk gondosan bezárták a pincét, elbújtak a szőlőskertbe, és engem is magukkal vittek, hogy édesanyánk meg ne tudja, hogy én a pincébe estem. Volt a szomszédban egy kis ház, ez is a miénk volt, és egy csúnya rapcsos képű kovács lakott benne. Sok gyerekük volt, szegények voltak, házbért sem fizettek, édesapám sokat segített rajtuk. Iparkodott a munkájával megfizetni. Laci bácsinak hívták. Én úgy féltem tőle, hogy amikor átjött hozzánk, sikítva bújtam anyám köténye alá, mert mindég meg akart csókolni, és én féltem, hogy olyan fekete leszek, mint ő. Laci bácsiékhoz menekült a két fiú, mikor édesanyám kérdőre vonta őket, miért nincs az orrán Erzsikének máz? Ezek nagy bölcsen azt felelték, félt Laci bácsitól, hogy megcsókolja, és elszaladt, elesett, és betört az orra. Csak akkor derült ki az igazság, mikor édesapánk kiszólt a kisbéresnek: Péter fiam, adjatok tököt a lovak elé, mielőtt ennénk. Kis idő után jön Péter: Gazduram, nincs itthon tök. Dehogy is! - mondta édesapám. - Tegnap hozott az öreg Miska két kocsival haza. Péter kiment, eszébe jutott, hogy ő is segített lerakni. De hol van? Körüljárta az udvart, egy darab tököt sem talált. Visszajött. - Gazduram, én egy darab tököt sem találok a portán. Édesapánk kiment, körülnézett, és csodálkozva állapították meg, csoda történt. Eltűnt a sok tök, de hová lett? - Gyertek csak, gyerekek, szólt édesapánk. - Nem tudjátok, ki járt itt tegnap, még mi kint voltunk a tanyán? - Nem volt senki - felelték a nagyobbak. - Hol játszottatok? - kérdezte édesapám. Én ráfeleltem: - A pincébe! Én is legurultam, olyan nehéz volt az a tök. Édesapám felemelt, megcsókolt. - Mondd, kislányom, milyen tökről beszélsz? - Az a sok, sok, amit Józsi és Janikáék begurigatták a pincébe. Ott tört be az orrom is, de bezárta Józsika a pinceajtót, hogy ne essünk bele többé. Elmosolyodott apám a gyönyörű bajusza alatt, és szólt a cselédeknek: Gyertek ide, fiaim! És ezek is csodálkozva mondták: - Hogy mennyit cipekedhettek ezek az apró gyerekek, mire azt a sok tököt ide berakták. Emlékszem, 12 hámos ló volt az istállóban. Kettőnek gyönyörű kis csikója volt. Egyik este vacsorához ültünk le a főzőkonyhán, melynek ablaka utcára nyílott. Az öregbéres hazament a családjához, a két legény pedig velünk vacsorázott. Édesapánk úgy tartotta a cselédjeit, mint családtagot, mindég egy asztalnál ettünk, egyik végén a család ült, másik végén a cselédek. Egyformán osztotta édesanyánk el a húst vagy tésztafélét, levest mindenkinek. Egyik este vacsora közben bekiáltott egy férfihang. Morzsa nevű kutyánk a konyhaajtóban feküdt. A férfi így szólt be az ablakon: - Mi az, szomszéd? Maguk mindnyájan beültek? Közben nevetett, és tréfás hangon folytatta: - Nem félnek, hogy a nyári jászol mellől elviszik a lovakat? Édesapánk nevetve felelte: - Hadd vigyék! De azért nem csalsz ki az asztaltól, te, vén rapcsos! 177