Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Egy újkígyósi népi önéletírás (Szántó Józsefné)

TÉNYEK DOKUMENTUMOK EMLÉKEK Egy újkígyósi népi önéletírás KRUPA ANDRÁS A Békési Élet 1970. 1. számában e sorok írója tétette közzé egy földmunkás kereseti /laplóját. A gazdasági feljegyzések lényegében nem tartalmaztak mást, mint egy agrárproletár család szűkös bevételeinek és kiadásainak pontos számadatait, mégis pontosan kirajzolódott előttünk a két világháború közti szegényparasztság néhány főbb jellegzetessége: a munkaalkalmak bizonytalansága, a kereseti minimum, a megélhetés keserves gondjai. A magyar néprajztudomány és történettudomány jelentős segédeszközei tehát a népi, paraszti vagy munkás visszaemlékezések, önéletírások, feljegyzések, krónikák. S napjainkban, amikor szinte „divattá" lett a néphagyomány bizonyos ágainak a gyűjtése, a népi kultúra raritásainak és kevésbé értékes tárgyainak értő vagy sznob birtoklása, megérdemelt figyelem fókuszába kerültek a népi írásbeliség ezen alkotásai. Ezáltal gyarapodik a népi kulturális értékeink tára, és hasznot hoz a tudományos kutatás számára is. Örömmel láttuk a tíz paraszti önéletírást közlő Emlékül hagyom . . . (Bp., 1974.) c. kötetben a kötegyáni Bujdosó Mihály önéletírását. Bizonyára többen is vannak megyénkben, akik kockás irkalapon felrótták már vagy göcsörtös betűkkel most sorolják életük folyását. Hiszen a Tanácsköztársaság félévszázados évfordulóján a Tanácsköztársaságban közreműködők visszaemlékezései alapos és figyelemreméltó elemzésre sarkallták Szilágyi Miklóst (A Tanácsköztársaság a résztvevők emlékezetében - A visszaemlékezések néprajzi elemzése. In.: A Tanácsköztársaság Békés megyében. Bes., 1969.), amelyben egyúttal következtetéseket von le a témakör általánosabb vonatkozásairól is. A parasztönéletrajzok és a paraszti írásbeliség történeti áttekintését, fontosabb tendenciáit Hoppal Mihály és Küllős Imola foglalták össze (Ethnographia, 1972.). Tanulságos adatokat és észrevételeket közöl Péter László az Emlékül hagyom kötetről írt kritikájában (Tiszatáj, 1974. 9.). Az általunk a következőkben közölt önéletírás egy 72 éves újkígyósi asszony, Szántó Józsefné visszaemlékezése, melyet unokái kérésére 1952-ben kezdett el írni, s a 60-as évek legelején fejezett be. A gyerekkori eszmélés első éveitől férjhezmeneteléig, ill. gyermekei megszületéséig ölelte fel élete pályáját. Önéletírásából a gyermek- és ifjúkori éveit leíró részt közöljük (kb. 1918-ig). Visszaemlékezőnk a legtöbb önéletíróval ellentétben szívesen ír legszemélyesebb élményeiről, őszintén tárja fel a párválasztás és a feleségsors tényeit. Mivel a közvetlen vallomás hangja az élő ismerősökben, hozzátartozókban esetlegesen érzékenyebb visszhangot váltana ki, ezért hagytuk el a további részeket. 173