Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Csák Gyula: Ezüst György festőművész kiállítása Békéscsabán

Amióta ezt a képet megnéztem, azóta elhiszem, hogy a láng nemcsak piros lehet, hanem fűzöld is és elhiszem, hogy a biharugrai halastó mezsgyéje zölden tud lángolni. Elhiszem, mert a művészi szuggesztivitás el tudja hitetni velem, hogy a világ nemcsak olyan, amilyennek én látom, hanem sokkal több színű, több formájú és gazdagabb. Hasonló erények más képein is kimutathatók, a spanyol, az olasz, vagy az északi tájakat ábrázoló vásznakon egyaránt. A művész technikai készségének fejlődése éppenúgy szembeötlő, mint a gondolkodásmód fejlődése. Évekkel ezelőtt egy párizsi képkereskedésben jártam, ahol a Dada-mozgalom alkotásait állították ki. Valaha forradalomnak tűnt a dadaizmus, mert ezek a gyufaszálakból, törött fésűkből, metronómokból, újságkivágásokból, fényképekből, szén és festék segítségével összecsirizelt Dada-művek tiltakozásnak készültek: a művész és társai fellázadtak és tiltakozni akartak a Világrend, a Polgárság, a Képkereskedők, a Matematika törvényei, a Jégszekrény, a Logika és minden egyéb ellen, ami praktikusnak, célszerűnek, uralkodónak, tehát minden mást elnyomónak látszott. Az volt az érzésem, és most is az, hogy a tiltakozás nem sikerült; ez az irányzat forradalom helyett inkább csak idegbajt jelentett és olykor csalást. Tény viszont, hogy más művészetekhez hasonlóan, időnként manapság is támadnak a képzőművészetben is „forradalmárok" és idegbajosok s az így támadt irányzatoknak olykor józanabb és jobb sorsnak érdemes tehetségek is áldozatul eshetnek. Ezüst György fóliakísérleteiből és Ezüst György: Spanyol táj 147