Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Papp János: A második évtized nyitánya. Gondolatok a tizenegyedik várszínházi évadról

Tirso de Molina: A zöldnadrágos lovag (Szakács Eszter, Papp Éva és Kalmár Zsuzsa) Sallangmentes játékával hihetően vezéralakká vált tábornoktársai között, aki nemcsak sok-sok győztes csata irányítója, hanem nagyszerű ember is, akire hallgatni kell, akit követni lehet. (A líraibb hangvételű, családi jellegű jelenetei viszont kevésbé sikerültek.) Légkörteremtő volt Szoboszlai Sándor megjelenése Wenckheim gróf szerepében. Az aulikus, majd a szabadságharc idején szimpatizáns főúr, aki segíti honfitársait, elfogadja az orosz és osztrák tisztek társaságát, - ugyanakkor azonban ragaszkodik magasrangú bécsi rokonságához is, - Szoboszlai mértéktartó szerepformálásában hiteles volt. Kézdy György, Jelinszkij orosz kapitány megformáló jaként nyújt pompás alakítást. Kétségtelen, hogy hálás lehetőségeket rejt magában szerepe, ugyanakkor azonban bennerejlik a túljátszás kísértése is. Kézdy, nem engedve a csábítás- ' nak, szinte félelmetesen állította színpadra az illuminált állapotban nyersen-őszinte véleményt nyilvánító, megcsömörlött cári tiszt alakját. A többi szereplő esetében csak egy-egy jelenetben láthattunk emlékezetesebb megoldást. A komor hangulatú, tragikus hangvételű nyitódarab után a folytatást Tirso de Molina vígjátéka, A zöldnadrágos lovag jelentette. A hangulatos spanyol komédia Miszlay István rendezésében - kellemes színházi estét, jó szórakozást nyújtott a nézőteret minden alkalommal megtöltő közönségnek. A közreműködő művészek is láthatóan élvezték a fordulatos, félreértések sorozatára épített, szellemes darab lehetőségeit; - elsősorban Papp ÍLva és Dégi István remek alakítását kell kiemelnünk. 143