Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik István: Szarvasi napló 1944-1947

dolgozók és a tangazdaság dolgozói ittmaradtak. - Dc akkor más izgalmunk volt, mint az anyagi kérdések. Három gyermekünkkel (a legnagyobb ötéves volt), feleségemmel és Nyitray dr. feleségével éppen vacsoránál ültünk, amikor megérkezett Nyitrayné bátyja és holmijait egy pokrócba dobálva az utolsó katonai teherautóval elvitte őt is. Nem tudták, hogy férje, kedves barátunk, dr. Nyitray Gyula akkor már nem katona volt, hanem a makói kórház nőgyógyász főorvosa, és éppen így kerültek távol egymástól. - Így hát a nagy házban kis családommal magunkra maradtunk. Az utolsó teherautóval egy tartalékos hadnagy is utazott, aki közölte, hogy az orosz tankok Szarvas határán vannak. Fél 10 órakor a magyar rádióból hallottuk, hogy az oroszokat messze a határon túlra vetették vissza. Alighogy ez elhangzott, már meg is szólaltak Szarvas utcáin a szovjet tankok ágyúi. Leszaladtunk a pincébe, de mivel csend volt, visszamentünk a házba. Később még nagyobb lövöldözés kezdődött, ismét a pincébe vittük a gyerekeket és már ott is maradtunk reggelig. Október 7-én reggel találkoztunk az első szovjet katonákkal. Fáradtak, porosak, kormosak voltak, mint akik az első vonalban harcolnak. Nem is maradtak soká, mentek tovább, előre. Örültünk, hogy végre itt vannak. Tudomásul vettük, hogy frontvonalba kerültünk. A szomszédokkal beszélve megállapítottuk, hogy október 7-én 3 óra 5 perckor jöttek be Szarvasra a szovjet csapatok. Ellenállás nem volt. A nyilasok két levente gyereket állítottak a tankok elé puskával. Mindketten elestek. Felmérve, hogy frontvonalban vagyunk, „kényelmesebben" berendeztük a pincét. Ez azt jelentette, hogy mindenkinek valami fekvőhelyet csináltunk. Számolni kellett azzal is, hogy a nagy házba beszállásolások lesznek. Így is történt. Október 9-én a szovjet csapatok a hírek szerint elérték Kecskemétet, mégis október 24-én a Körös híd védelmére bevetették a nálunk lakó frontszínészeket is. A harcok tehát hullámoztak. De megnyugtató volt, hogy ha feltűnt 2 Messerschmidt, akkor 16 Rata eredt utána. Meg hogy tankok óriási tömege, hatalmas gépesített alakulatok vonultak át Szarvason nyugat felé. Azt beszélték, hogy Békésszentandráson van Malinovszkij marsall főhadiszállása. Egyébként ebben az időben, és még elég sokáig, semmit sem tudtunk biztosan. Se újság, se rádió nem volt (a rádiót be kellett szolgáltatni). Egyik nap azt halljuk, hogy Pestet ostromolják, másnap, hogy nyakunkon a németek. November 8-án az a hír járja, hogy kilakoltatták a civil lakosságot Kunszentmártonról, Öcsödről és Békésszentandrásról. Eljutott hozzánk Horthy balul sikerült kiugrási kísérletének a híre. És a következmény, hogy Szálasi a kormányzó. Szerencse, hogy a községi közigazgatás nem tett eleget a kiürítési parancsnak (nem úgy, mint a mi iskolánk) és ezekben a nehéz időkben igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a lakosság érdekében. Megalakult mindjárt az első napokban a községi tanács, kommunista, szociáldemokrata és kisgazda tagokkal. Az emberek a hadihelyzettől függően foglaltak állást. Ha a szovjet csapatok előrenyomultak, akkor emlékeztek a németek erőszakosságára, ha visszanyomták a frontot, akkor rögtön felkapták a német csodafegyverek hírét. Ilyenkor olyan véleményt hangoztattak, hogy én biztosan az oroszokkal fogok menekülni. Október 17-től szovjet frontszínészek szállásolódtak el a házunkban. Éjjel érkeztek, féltünk tőlük akkor éjszaka. De olyan jó barátok lettünk, hogy mikor 14