Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pintér János: 110 éve született Baross László

Baross búzancmcsítési eredmények nem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Számos ellenzője akadt, akik elsősorban búzáinak bizonytalan fagyállóságát hozták fel érvként. Egyik legfőbb ellenzője az egyébként kiváló szakember, a Növénynemesítő Intézet igazgatója, Grábner Emil (1878-1955) volt, aki az említett ok miatt tiltakozott a bánkúti búzák elterjesztése ellen, noha azok már 1928-ban elnyerték a legmagasabb minősítési fokozatot: „államilag törzskönyvezett fajták". Baross és Grábner között éles vita bontakozott ki a Köztelek hasábjain.

14 Grábner nem engedte 1929-ben a bánkúti búzákat résztvenni az országos vetőmag akcióban és ismét a fagyállóságot hozta fel fő indoknak. Baross válaszcikkeiben az általa kibocsátott és visszakapott kérdőívekkel - melyeket bánkúti búzát kapott gazdaságoknak küldött - bizonyította, hogy a fagykár (ahol volt) 5-15%-os, a maximum 25% volt. Igazságtalannak tartotta Grábner támadását és búzáinak kirekesztését az országos vetőmag akcióból, amint ez kéziratos feljegyzéseiből kitűnik. De a bánkúti búzák a gyakorlatban bizonyították minden szónál és betűnél ékesebben: felülmúlták az összes hazai fajtát, fényesen igazolták Surányi és Hankóczy kutatási eredményeit, valamint Manninger G. Adolf Baranya megyei gyakorlati kísérleteit

1

0 és jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Növényvédelmi Hivatal túlnyomó részben a bánkúti fajtákat adta ki országos vetőmag akcióban. A Földművelésügyi Minisztérium ugyanis 1931-ben elhatározta a búza minőségi javítását és körzetenkénti egységes termesztését. Ezt az akciót a „B 1201" és „1014", a „Székács 1055", „1242" és „17", valamint a „Hatvani H40" és „1201" fajtákkal kezdték meg.

1' A két bánkúti fajtáról így szólt a szakHatárszcmlén a Növényfajtaminősítő Bizottság (192;). A képen balról jobbra: Grábner Emil, Székács Elemér, Legány Ödön, Fleischmann Rudolf, Baross László IOI