Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Béla: Békés megye társadalmi, gazdasági helyzete és fejlődése az elmúlt 30 esztendőben (1944-1974)

Bckés megyében 1948-tól 1953-ig - különösen 1952 második felében - a szövetkezetek száma, területe és taglétszáma állandóan növekedett. 1953 közepén a megyében 251 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 124 termelőszövetkezeti csoport folytatott közös gazdálkodást, a megye szántóterületének több mint 36 százalékán, csaknem 40 800 taggal. A termelőszövetkezetek száma, főként pedig területe és taglétszáma 1953 második félévben lényegesen csökkent, sőt a csökkenés - bár jóval kisebb mértékben - 1954-ben is tovább tartott. Az első termelőszövetkezeteket főleg agrárproletárok és törpebirtokosok alakították, a szövetkezeti családoknak mindössze kb. 30 százaléka vitt be 7 kat. holdnál nagyobb földterületet a közös gazdaságokba. Ezekben a termelőszövetkezetekben egészen minimális volt a bevitt állatállomány, s általában igen gyenge volt a termelési eszközökkel való ellátottság. Bár a főbb növényi termékekből a megyeinél nagyobb termésátlagokat értek el a termelőszövetkezetek, a tsz-tagoknak fizetett részesedés mégis alacsony volt, mert nem volt a közös gazdaságoknak megfelelő állattenyésztésük. Az 1950-től 1954-ig tartó első ötéves tervidőszak folyamán a mezőgazdasági beruházások legjelentősebb része gépvásárlás, állati férőhely-, tárolótér-, rizstelepépítés és vízrendezés volt. A felszabadulás utáni tíz évben a mezőgazdasági termelés - a kiemelkedően kedvező időjárású 1951-es évtől eltekintve - minden évben elmaradt az 1938-as szinttől. FEJLŐDÉS ÉS GONDOK Az 1950-es évek elején a népgazdaság egyensúlya tartósan megbomlott, ami azon kívül, hogy a felhalmozás és a fogyasztás aránytalanul alakult, következménye volt annak is, hogy amíg az ipar erőteljesebben haladt a fejlődés útján, addig a mezőgazdaság szocialista átszervezésében csak részleges és igen változó eredményeket tudtak elérni. A társadalom és a gazdaság kétségtelen - bár szerény - fejlődése mellett nem kis gondot okozott az országnak a fejlődés további biztosítása. Az MDP következetlen gazdaságpolitikai irányítása a gazdasági helyzet tartós romlásához vezetett, s 1956-ban ellenforradalom tört ki. Ez, ha rövid időre is, de megzavarta a termelés, az ellátás folyamatosságát, s újabb időre elodázta a vidéki iparosítás meggyorsítását. A megyében 1955 és 1956-ban az iparban dolgozók száma lényegében azonos szinten volt, tehát a fejlődés stagnált. A szövetkezeti keretek között működő kisüzemek egy része feloszlott, másutt a tagság kisebbnagyobb része kilépett. A termelés szünetelésével súlyos zavarok voltak az elosztásban, több milliós pénzügyi veszteségek keletkeztek. Csak 1956 végén 17 millió forint értékű üzembehelyezés maradt el, az amúgy is szűkös beruházási program mellett. A súlyos hibák és gyengeségek ellenére a szövetkezeti mozgalom a korábbi években már kétségtelenül gyökeret vert a parasztság körében. Ezt bizonyítja, hogy a tagok többsége 1953-ban nem lépett ki, hanem kitartott a szövetkezetek mellett. 3* 399