Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 2. szám - SZEMLE

azaz egyidőben gazdasági és társadalmi jellegzetességeket hordoz. A mezőgazdasági szövetkezet ily módon a gazdaságiszervezeti oldalon az üzemtörténetnek, szélesebb távlatban a magyar társadalom felszabadulás utáni gazdaság- és nem utolsósorban a művelődéstörténetének a része, melynek során az ország lakosságának mintegy 6o%-át kitevő nincstelen, szegény- és középparaszti tömegek életformája, világképe megváltozott. A nagyszabású és mélyreható átalakulás azonban nem volt mentes azoktól az általános gazdasági és politikai nehézségektől és fogyatékosságoktól sem, melyek a felszabadulás utáni közel két évtizedben az egész magyar gazdaságfejlődést és társadalomfejlődést áthatották. Nagyjában ez volt. Mindezt részleteiben átélték a nagyszénásiak, és annyian sokan mások. És mindezt megmutatja Tóth Lajos nagyszénási könyvében. Tóth Lajos nem szakadt el őseitől. A természeti kép áthatja ma is gondolkodását, úgy amiként a földhöz közel élő ember ma is viszonyítja a dolgokat: Űj korszak hajnalán, Vihar előtt, Forgószélben, Vihar után, Üj szél fúj - adja egyes fejezeteinek a címét. Hogyan is vált Nagyszénásból termelőszövetkezeti község? Ezt rajzolja meg szerzőnk. A szövetkezet Tóthnál nemcsak egy üzem. Esetünkben a nagyszénási Lenin Tsz. elszakíthatatlan kapcsolatban áll a falu lakosságának, természeti adottságainak fejlődésével. Nagyszénáson a második világháború előtt a lakosság 83%-a (5481 fő) a mezőgazdaságból élt. Honnan indultak? Mi sem jobb ennek a bemutatására, mint a háború előtti utolsó legbővebb országos statisztikai felmérés, az 1935. évi, adatainak bemutatása. Kitűnik, hogy itt az 1-5 holdig terjedő birtokosok száma 78,5%, ami meghaladja a Békés megyei átlagot. Nem kevésbé jellemző a lakáshelyzet.A 2146 házból 1873 egy szoba konyhás és a 2377 szobából 546 a padolt, a több mint három negyede a szobáknak földes. A lakosság közel 5%-a analfabéta. A felszabadulás után a földosztással más átcsoportosulás következett be. De egyensúlyi helyzet ekkor sem állott elő. Az igényjogosultak 15%-ának nem jutott föld. Elsősorban ezekben találja meg a szerző azokat, akik a szövetkezés útján próbáltak helyzetükön javítani. Harc a földért c. fejezetből elénk tárul a reménytelenül hátrányos helyzetbe került újgazda sorsa, akik a kommunisták vezetésével a meg nem művelt nagyobb birtokok bérbevételével segítenek magukon. 1948. november 2-án 18 tag 156 kat. holdon megalakítja az első termelőszövetkezetet. A további fejezetekben plasztikusan tárul elénk az országos politika helyi vetületeként a naponkénti küzdelem. Miként találtak táptalajra az 1956. évi ellenforradalom eszméi az osztályellenség mitizálásának következtében a zsíros- és középparasztok rettegtetésével, a beszolgáltatás mindenkit sújtó kényszerével? Az első és vitathatatlanul különálló periódus 1948-tól 1956-ig terjed, amikor lezajlik a mezőgazdaság nagyüzemesítésének első szakasza, amelyet a gazdaságpolitika 1953-54-es ingadozásától eltekintve egységes koncepció fogott össze s amelyet az ellenforradalmi válság zárt le. A második szakasz 1957tel veszi kezdetét és 1961-el zárul. Hiába kerül Nagyszénáson is 1952 végére a határ 40%-a a szocialista szektor kezelésébe, karácsonykor fillér nélkül ünnepeltek. És hogy mégis kitartott a nagyszénási Lenin Tsz tagsága, jobbára annak tulajdonítható, hogy bíztak és mást amúgy sem tehettek. Amikor meg ugyancsak szétmenéses hangulat uralkodott szerte az országban - 1956 késő őszén, a többség a szövetkezet megmaradása mellett szavazott. Úgyszólván 1969-ig a szövetkezeti gazdálkodást a hullámvonal jellemzi. Ezek íveiben vezet bennünket a szerző. A döntő fordulat több tényező következménye. Ezek közül az új gazdasági irányítás az egyik jelentős lépés, amely sza335