Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Filep Antal: Szűcs Sándor köszöntése

KÖZMŰVELŐDÉS SZŰCS SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE FILEP ANTAL Szűcs Sándor „a Sárrét, a Nagykunság, a Hajdúság, vagyis az előttünk élők nyelvén együtt nevezve a »három föld népének«" igaz krónikása 70 éves. Megtiszteltetés számomra, hogy a békésiek s a Békési Élet nevében köszönthetem. Nem véletlenül neveztem Szűcs Sándort, az iménti mondatban krónikásnak, aki sokunknak írásaiban, beszélgetéseiben ösztönzője, tanítója is volt. Ebben a szóban, fogalomban egyszerre fejezi ki népünk árnyalatokban gazdag nyelve a múlttal foglalkozást, a tudományos és nevelő igényt, de stílusbeli emelkedettséget is, különösen a régmúlt évszázadok vonatkozásában. Szűcs Sándor szülőföldünk nagy idejéről a krónikásnak ebben a magasztos értelmében adott számot, s úgy, hogy egyszerre követelheti magáénak a szaktudomány, a szépirodalom, s természetesen a honismeret. Hét évtized a mai életformánk, s világunk viszonyai között korántsem jelenti az alkotó ember tevékenységének lezártságát, mégis tiszteletet parancsolóan jelentékeny idő. Kínálja az alkalmat arra, hogy az ünnepelt munkáját számbavegyük, értékeljük. Nagy feladat lenne ez tételesen, hiszen Szűcs Sándor az etnográfia serény „takarója" volt. (Hadd használjam itt a más árnyalatokat is tartalmazó „gyűjt" helyett ezt a Károli Gáspár tollától megszentelt s éppen a népnyelvben gyökerező formulát.) Ha mindent felsorolnék, nagyon hosszúra nyúlna. Szorgalmasan kellene forgatni az Ethnographiát, a Néprajzi Értesítőt, a Debreceni Szemlét, hogy csak a szűkebb szakfolyóiratok körét érintsem, de számtalan napilapban, folyóiratban, ifjúsági közlönyben kellene búvárkodnunk. Első írásával magam is kisdiák koromban így találkoztam. Már önmagában az is nagyon jelentős, sokat mondó dolog, hogy szükségtelen felsorolni önálló műveit, hiszen A régi Sárrét világa 1942. évi megjelenésétől még a legaprócskább füzetei is napok vagy hetek alatt elkeltek, a kisebb-nagyobb házi könyvtárak féltett, kedvelt kincseivé váltak országszerte. Nyilván ez nem véletlen. Szűcs Sándor egy olyan elsüllyedt világról ad hírt, amely egész hazai fejlődésünknek hajdan alapja, befolyásoló tényezője volt, de szépsége, embert, népet formáló ereje ellenére is kikerülhetetlenül el kellett múlnia. Jelenünk biztonsága, jövőnk gazdagodása érdekében fel kellett váltsa a nádi világot a búzatáblák, rizsföldek rendje még akkor is, ha néha ezen az úton vakszik is termett. Korántsem volt azonban szükséges, hogy a susogó nádasok rónáit járó ember küzdelmeiről, gondjairól, veszedelmeiről, lelki-szellemi értékeiről megfeledkezzünk, s az elszálló darvakkal, kócsagokkal együtt kitöröljük emlékezetünkből. Szűcs Sándor irodalmi igényességgel, egyszeri, egyénien megismételhetetlen tudományos látással hagyományozta reánk mindazt, amit erről a régi fizikai környezetében vad, de szellemiekben emberien értékes világról közvetlenül vagy közvetve tapasztalt, megfigyelt, hallhatott, olvashatott. Megmentette és maradandóan elénktárta a Sárrétek emlékét, sokoldalú világát. „Kis diák volt... még, amikor már tudatosan ápolt ismeretséget kötött..." szülőföldje népének öregjeivel. Gyermekként a jobbágyrendszerben született, a lecsapolatlan Alföld világában serdülő, 48—49-ben a harcot vállaló, s aztán a változásokat saját bőrükön tapasztaló nemzedék számadását hallgathatta. Férfiként tanúja volt a karcagi-tilalmasi tanyák közt kialakuló első gázfúrásoknak. Szeme láttára vált a berki határ fürdőhellyé s az ottani, a világszerte is számontartott üveggyár megteremtése mellette zajlott le, s mikor a közszolgá91