Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

társadalmi népballada- és népmese-gyűjtő pályázatot hirdetett, s most a népszokások megmentésére készül pályázatot kiírni. A folklór kör munkáját nagyban segíti, hogy sikerült támogatóul megnyerni a romániai magyar népköltészeti kutatás vezető egyéniségét, a kolozsvári Faragó Józsefet, aki nem csak tanácsokkal szolgál, hanem aktívan részt vesz a gyűjtőutakon. A mostani lapszámban részletes cikkben tekinti át a bihari folklórgyűjtés történetét egészen napjainkig. Szerepel a lapban a romániai magyar néprajzi kutatás másik vezető szakembere a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum osztályvezetője, Kós Károly is. Munkáját a riportkönyveiről nálunk is jól ismert Beke György rövid interjúja vezeti be. Ezután következik Kós terjedelmes, nagyon értékes anyagközlő cikke: Fekete-Körös völgyi jegyzetfüzetemből. A megye legjellegzetesebb magyar néprajzi csoportjának elsősorban anyagi kultúrájával ismerteti meg az olvasót: építkezés, udvar, lakásbelső, fazekasság, öltözet, földművelés, méhészkedés, mézeskalácsmesterség, de ízelítőt kapunk a lánykérés szokásából is. Nincs alkalom megemlíteni minden figyelemre méltó írást és adatközlést, olyan gazdag a Bihari Napló anyaga. Olvashatunk meséket, dalokat és balladákat az említett pályázatok és gyűjtőutak java anyagából, szép leírást fényképekkel kísérten az érsemlyéni kanásztáncról. A változatosságot erősítik a román folklórfordítások, jut hely a megye szlovák és cigány folklórjának is. De nem csak ezek teszik tartalmassá a tematikus lapszámot, hanem azok a cikkek is, amelyek a népi kultúra közművelődési szerepét hangsúlyozzák. Kiemelkedik közülük a Marosvásárhelyt élő Bandi Dezsővel készített interjú. Bandi Dezső határokon is túl mutató értékkel ma az egyik legjelentősebb egyénisége annak a törekvésnek, amely a népi díszítőművészetre támaszkodó, új közösségi művészet megteremtésén fáradozik. Ebben a sorban említjük meg a kolozsvári Vöő Gabriella útmutató, a népköltészeti gyűjtés módszertanába bevezető cikkét, bnplon Irén riportját egy művészkedő biharpüspöki parasztasszonyról, a Bihari Folklór Napokról szóló beszámolót, román szakemberek megszólaltatását. Nem lehet elégszer hivatkozni a szomszéd népek zenéjét gyűjtő és földolgozó Bartók Béla példájára. Köteles Pál a bihari táj termékenyítő életrajzi vonatkozásait eleveníti föl. Tarr Viola az első magyar komparatisztikai folyóiratról, az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokról ír. Körösi István pedig a nagymúltú váradi munkásmozgalom dalaira emlékezik. Az újságforma adta keretben még számos apró cikk, hír, könyvismertetés teszi változatossá az olvasnivalót. Apró tévedésektől, a téma adta lehetőségek olykor nem teljes kidolgozásától nem mentes a Bihari Napló néprajzi száma, de ezek csak a legmagasabb mércét állító szakembert nyugtalanítják, a kezdeményezés közművelődési és tudományos értékéből nem vonnak le semmit, ellenkezőleg: még jobb teljesítményre ösztönöznek. Számos írás jelzi, mennyi tennivaló vár a bihari magyar folklór kör tagjaira, de az olvasó már így is jóleső érzéssel hajtja be a lapot. 677.