Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

akarása, továbbá az együttélés természetes következményeként kialakult a kétnyelvűség (bilingvizmus). Sok szerző már a 16. századtól kezdve két nyelven ír, sőt, éppen a soknyelvű monarchia következtében akad, aki négyen is (pl. Bel). Mindezek miatt a szlovák oldalról részben tudatos averzióval „védekeztek" a magyar irodalommal szemben, ugyanakkor pedig köztudott, hogy széles körben eredetiben olvasták, ismerték és befogadták. A szerző azt is számbaveszi, hogy milyen érintkezési pontokon történik a kettős kapcsolat: a hivatali stílusban nem érvényesülhetett, mert magyar volt a hivatalos nyelv. Megvizsgálandónak tartja a magyar nyelvnek a szlovák társalgási nyelvre való hatását; szerinte a a tudományos kifejezések egy részét átvették a magyarból, míg a művészi érintkezésben kölcsönös kapcsolatok épültek ki. A kétnyelvűség meghatározó tényezője volt a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatoknak, mert a szlovák olvasók jórésze eredetiben olvasta a magyar műveket, s körükben a két irodalmi rendszer egymásba való épülése, átfedése következett be. Az ezt előidéző belső irodalmi okok közül elsősorban azt mutatja ki, hogy a szlovák irodalomban bizonyos műfajok háttérbe szorultak, vagy nem voltak kifejlődve, s ezért az olvasók magyarral pótolták. A kettős irodalmiság „külső okai" főként társadalmi-politikai, gazdasági okok, de befolyásolt az egész államapparátus és kulturális intézményhálózat, továbbá ebbe az irányba hatottak a vallási tényezők (kivált katolikusoknál), az integrációs gondolatok, a területi koncentráció, a megszokás, a hagyomány ereje stb. A szerző utal a cseh és szlovák kettős irodalmiság történeti és meglevő tényére is. Mind a kétnyelvűség, mind a kettős irodalmiság kialakulásának, okainak, tendenciáinak részletes elemzése a tanulmányban különösen érdekes lehet a Békés megyeiek számára, hiszen a soknemzetiségű megyében erőteljes kétnyelvűség és kettős irodalmiság fejlődött ki az itt élő szlovákok, románok, szerbek körében. A kétnyelvű költészet még a két világháború között fellépő megyei szlovák költők körében is tapasztalható, Ján Gerci első verseit magyarul írta, a Magyar népi írók antológiájában jelentek meg. A kétnyelvűség és a kettős irodalmiság hatott tulajdonképpen a két irodalom visszhangjának, és fordításának a szlovák részről megnyilvánuló jegyeire is. Másik befolyásoló tényezője a korabeli hivatalos szlovák irodalmi állásfoglalás oppozíciója. A két világháború között kezd kialakulni az egészséges arány, mely a felszabadulás után csak „külsőleg" javult, hiszen - mint a szerző írja - a mai napig nincs még szlovák nyelvű szintetizáló magyar irodalomtörténet. Magyar részről kissé megkésve, tulajdonképpen a 19. század második felében kezdenek érdeklődni a szlovák irodalom iránt. Szép és értékes teljesítmény volt a szlovák népdalok megjelentetése, melyeket a Kisfaludy Társaság adott ki 1866-ban. Haan Lajos Kollárról írt tanulmányában 1874-ben külön is megemlékezik arról, hogy a magyar közélet kezdi figyelni a szlovák irodalmat. Példákat idéz: Zsilinszky Mihály a Századokban ismerteti a szlovák Matica közleményeit, Gáspár Imre Sládkovic-verseket tett közzé magyarul, s felsorolt még néhány fordítást. A két világháború után a magyar irodalomtudomány érdeklődése is gazdagodott, sokoldalúbb lett, s mint már írtuk, a felszabadulás után széleskörű tevékenysége tudatos orientáltsággal párosult. A tanulmány alapján érdemes érintőlegesen szólni arról is, hogy a magyar írók közül kik iránt jelentkezett nagyobb figyelem? A 19. század végén és a 20. század elején a szlovák szakírók gyakran 658.