Békési Élet, 1974 (9. évfolyam)

1974 / 3. szám - SZEMLE

nyes kötet ennek a törekvésnek az egyik fontos eredménye, amely a további feltáró és elemző munka, a végleges eredmények születését szükségképpen megelőző eszmecserék egyik alapja, kiindulási pontja lesz. A kötet négy dolgozata először öt-hat évvel ezelőtt jelent meg, s a szerzők kiegészítették az azóta eltelt időben született párt- és kormányhatározatokra, miniszteri rendeletekre való hivatkozásokkal, magyarázó utalásokkal, így nagyjából 1973 első feléig terjedően kísérheti végig az olvasó a vizsgált témaköröket. Kár, hogy a munkásnők helyzetéről és a munkásifjúságról írt tanulmányok statisztikai anyaga általában nem megy tovább 1966-68-nál, nem volt mód az 1970. évi népszámlálás adatainak vagy a még azutáni adatoknak a bedolgozására, vagy a jegyzetekben történő közlésére. Ezt azért kell megjegyeznünk, mert a kötet elsődlegesen nem történeti vizsgálódás szándékával készült. Gyakorlati hasznosítását, a jelzett problémák elevenségének felismerését viszont megnehezíti, hogy több esetben tíz évvel ezelőtti tényekből levont következtetéseket nyújt. Elsősorban a két jelzett dolgozatra vonatkozik ez. Az olvasót állandóan furdalja a kíváncsiság: Hogyan állnak a felvetett kérdések ma? Igaz, viszonylag kis utánjárással megszerezheti a szükséges adatokat bárki, s beilleszheti a tanulmányok megfelelő helyére. A kötet nyitó tanulmánya Lackó Miklósé, „A magyar munkásosztály fejlődésének fő vonásai a tőkés korszakban (1S67-1944)" címmel. Kitűnően összefoglalja hasonló tárgyú, szerteágazó kutatásainak főbb eredményeit. Ezek ismerete nélkül a mai munkásosztályról sem lehet megalapozottan szólni. Sajnálhatjuk, hogy Lackó magvas szintéziseit nem követi egy másik dolgozat a magyar munkásság felszabadulás utáni felnövekedésének gazdasági-társadalmi alapjairól, főbb állomásairól. Igaz a Húsz év c. tanulmánykötetben (1965) ugyancsak Lackó tollából már megjelent ennek a problémafelvetésekben gazdag feldolgozása. Jó lett volna annak lényegét itt is közreadni. Lackó Miklós munkája mellett Blaskovits János és Illés János közös dolgozata - A munkásosztály fogalma - a kötet másik szintetizáló igényű tanulmánya. Ezt a dolgozatot kiemelkedően igényes elvi vonalvezetése, a fogalom sokoldalú megközelítése, a munkásosztályra vonatkozó klasszikus marxista-leninista meghatározásoknak a mi viszonyainkra vonatkozó, dialektikus alkalmazása teszi nagyon fontos publikációvá. A szerzők maguk jelzik, hogy a fogalmi vitákban felmerülő álláspontok végleges megítéléséhez még további munkálatok szükségesek. A tanulmány egységes koncepciót valósít meg, elvi vitára vállalkozik. A feladat megoldásához el kellett helyezniük a szerzőknek a munkásosztályt a szocialista társadalom struktúrájában. Ehhez a tulajdonviszonyokból indulnak ki, elismerve a munkamegosztás bizonyos szerepét is. Állandóan éreztetve a kérdés komplex jellegét, a fogalom állandóan változó másodlagos összetevőit, - egyértelmű, és elvi megalapozottsága tekintetében is meggyőző, képet adnak a munkásosztály ma érvényes fogalmáról, tudományos érvénnyel és „mindennapi" használatra, praktikus szemszögből is. Lényege, hogy az eddiginél szélesebben, több összetevőből kiindulva kell értelmeznünk a fogalmat. A kötet két alapos tényfeltáró tanulmánya (Turgonyi Júlia - Ferge Zsuzsa: Az ipari munkásnők ??iunka- és életkörülményei, Balogh István-Gál Róbert: A munkásifjúság) a munkásság sajátos helyzetű csoportjainak helyzetét, problémáit mutatja be. Bizonyos mértékű már említett - történetiségük mellett is nagyon izgalmas dolgozatokat kap velük kézbe az olvasó. A nők több szempontból megmutatkozó egyenlőtlen helyzetének alapos bizonyítása, az élet pro654.